Jelen cikkünk legyen egyfajta tanulság is néhány cégvezető számára, de egyben gondolatébresztő is, hogy nem minden arany, ami fénylik, illetve az egyébként hozzáértő, de drága rendszergazda sem garancia a jó munkára.
A történet egy fővárosi nagyvállalatnál játszódik. Sok telephelyes, több tucat szerverrel ellátott környezet, több száz felhasználó. Nagyvállalati eszközök, főként Dell szerverek, storage-ok, Cisco tűzfalak és minden ami egy nagyvállalat fegyvertárában jelen szokott manapság lenni. Mindezek üzemeltetéséhez egy néhány tagú helyi, lelkes IT csapat komoly szerveres szakmai tudás nélkül, jellemzően a helyi kliens problémák megoldására. Időközben egy olyan IT vezetővel kiegészítve, aki a korábbiakhoz képest lényegesen szélesebb látókörrel rendelkezik a nagyvállalati informatika területén, de ahogy mondani szokták egy fecske nem csinál nyarat, egymaga kevés a felmerülő rendszerszintű problémák elhárítására. Kiegészítésükre tehát a cég külső rendszergazdát alkalmaz, egy nagy IT szolgáltatót, akinek már kellő tapasztalata és neve is van a piacon. Ennek megfelelően természetesen a csillagász összegekért általuk ajánlott és felépített infrastruktúrát ugyancsak csillagász összegekért üzemeltetik. Pontos számot nem írnék, mi sem tudjuk, csak azt, hogy nagyon magas ez az összeg. Jóval több annál, mint amire most én vagy Ön gondol. A havonta súlyos milliókból üzemeltetett rendszer mégsem jó, mégsem gyors, és nem is igazán stabil.
Korábban volt szerencsénk belelátni a rendszer működésébe, évekkel ezelőtt, még azelőtt, hogy a jelenlegi cég munkába állt volna, és ma is rálátásunk van sok mindenre, így tudjuk a rendszer gyenge pontjait. Ismerjük azokat a komoly szakmai hibákat, amelyeket mind a mai napig nem javítottak ki és amelyek még jelen pillanatban is keserítik az ott dolgozók életét, habár ezt nem biztos, hogy ők is tudják vagy értik. Mindenesetre azt látják, hogy az ügyviteli programjaik lassúak, a szerverek teljesítménye látszólag gyenge, a szolgáltatások minősége évek alatt nem változott semmit. Pedig költeni költöttek üzemeltetésre eleget.
Csak két konkrét példát említenék erre az esetre, amit egy jó képességű, de hanyag cég elkövethet. Az egyik, hogy évekkel ezelőtt tudomásunkra jutott – és jelezve lett nekik is -, hogy a fióktelephelyeken lévő kis fájlszerverek mindegyikének van valami SOS beavatkozást igénylő problémája. Mentés az ezeken tárolt adatokról jellemzően nincs, pedig fontos lenne, ugyanakkor szinte mindegyik szerverben van kisebb-nagyobb mértékben hibás merevlemez, de van amelyiket ezen felül még más hardver hiba is sújtja. Ez az állapot minimum 5 éve már fennáll, de azóta sem történt semmi előrelépés. Pedig nem a költségvetésen múlik, ahogyan üzemeltetésre is futja bőven, úgy hardver beszerzésre is. Mégsincs megoldva egy évek óta égető probléma. Aztán kiderül, hogy ugyanez a cég két telephely összevonása során képes volt úgy áthelyezni, beüzemelni a másik telephelyen a méregdrága Cisco tűzfalat, hogy a fő telephely számtalan kliens gépe az összes szerver és az internet eléréséhez egyetlen gigabites porton, a tűzfalon keresztül kapcsolódjon. Természetesen szigorúan nem hibatűrő megoldásban, hogy egy tűzfal meghibásodás (ami bőven túl van a garanciaidején) esetén lehetőleg ne csak az internet és a fióktelephelyek kapcsolata szűnjön meg a központtal, hanem a teljes központ minden gépe bénuljon meg. Mindezt azért, mert a tűzfal áthelyezésekor szükség lett volna néhány munkaórára ahhoz, hogy átkonfigurálják a tűzfalat, persze egyszerűbb volt így megoldani. Közben a szerver elérések, az ügyviteli programok dög lassúak, mindenki egyetlen dróton megy mindenhova.
Aztán következzen az a rövid történet, ami ugyancsak az üzemeltető trehányságát, nemtörődömségét tükrözi és ami miatt ezt a cikket a sikertörténetek közé is beteszem – habár külső szakértőként vagyunk kénytelenek az egész vesszőfutást végignézni, miközben ott segítjük az ügyfelet ahol tudjuk – annak ellenére, hogy sajnos tanulságos volt, de mégsem lett igazi siker. Nem lett az, mert az ügyvezető és az őt körülvevők továbbra sem szánták rá magukat a váltásra, viszik tovább a régóta meddő és méregdrága vonalat, mert amúgy az üzemeltetőjük valóban hozzáértő, csak éppen nem teszi rendesen a dolgát. Nekünk ami mégis sikertörténet, hogy ez a cég nemrég akkorát égett, mint a Reichstag, ahogy mondani szokták. Történt ugyanis, hogy az ügyfélnél beszerzésre került egy központi vezérlőegységgel ellátott, nagyvállalati WIFI rendszer. A legfőbb feladata ennek a rendszernek természetesen nem az volt, hogy a dolgozóknak Facebook-ot és privát netezési lehetőséget adjon, legfőképpen azért vásárolták, mert a terepről érkező dolgozóknak mobileszközökről kellett volna egy egyedi fejlesztésű szoftverrel adatcsomagokat beküldeni a központi szerverre. Minden remekül működött a beüzemelt rendszeren, kivéve ezt az egy apróságot, a lefejlesztett szoftver ugyanis küldésnél folyamatosan megakadt. A milliókat kereső rendszergazda természetesen nem vitte ezúttal sem túlzásba a segítségnyújtást, a fejlesztő viszont kénytelen volt a saját idejét nem sajnálva a végére járni a dolognak. Arra jutott, hogy egy pár ezer forintos WIFI routert beüzemelve a rendszerbe a saját szoftvere gond nélkül leküldte az adatokat. Jelezte ezt az ügyfél felé, ahol az ottani IT csapat kérte az üzemeltetőt, hogy segítsen, de az csak széttárta a karját, mondván hogy az eszköz vélhetően rossz és garanciában ki kell cseréltetni. Itt jegyzem meg, hogy az eszközöket tőlünk vették, emiatt kerültünk bele mi is a történetbe végül. Több hibátlan WIFI AP-t is kicseréltettek velünk korábban, amit a jó kapcsolatra tekintettel a nagykereskedés próba nélkül cserélt nekünk újakra, de természetesen a hiba nem lett ezzel megoldva. Végül kb. fél évnyi küszködés után megkeresett minket az ügyvezető, hogyha kell megfizeti nekünk, de menjünk oda és csináljunk vele valamit, leginkább bizonyítsuk be, hogy az eszköz jó. Odamentünk a fejlesztővel karöltve (bár csak a saját rendszergazdájuknak volt megfelelő helyismerete és hozzáférése mindenhez, fél év után sem érezte magáénak a projektet annyira, hogy odajöjjön vagy bármit segítsen) és miután a kontrolleren lévő beállítások nem voltak fontosak úgy kezdtünk neki a feladatnak, ahogy egy valamire való rendszergazdának kéne. Minden alkalommal, amikor egy hardvert kiveszünk a dobozból és beüzemelünk, legyen az szerver, router, tűzfal, switch vagy bármi egyéb első körben szétnézünk a gyártó weboldalán firmware frissítések után. Ennek a logikája igen egyszerű, a már bekonfigurált és élesben futó eszközökön ez nyilván sokkal komplikáltabb, mint a beüzemelés előtt állón. Ezeket a frissítéseket pedig éppen amiatt adják ki, mert hibákat, biztonsági problémákat javítanak bennük. Itt ért minket a megdöbbenés, a WIFI kontrolleren az első megjelenéskor kiadott béta firmware volt, ami már az eszköz beszerzése idején is közel másfél éves volt (valahol sokat állhatott a kontroller egy raktárban), az ominózus helyszíni hibaelhárítás idején pedig már kettővel újabb főverzió volt a firmware-ből, ami nem csak rengeteg hibajavítást tartalmazott a bétához képest, de rengeteg új funkciót is. Ezt az egyébként kb. 5 perces munkát a csilliárdokért üzemelő rendszergazda fél év alatt képtelen volt elvégezni, pedig akár távolról is megtehette volna. A kontroller frissült a legújabb verzióra, megtartva az alapbeállításokat, ezzel együtt leküldött az access pointoknak is egy új verziót a szoftverből és amint újraindultak kezdődhetett a teszt a fejlesztő tabletjén. Láss csodát, az adatküldés azonnal sikeres volt. Kezdhettünk pakolni, bár a fejlesztő maga sem akarta elhinni, hogy ennyi volt az egész, így még számtalan tesztet elvégzett, de a lényeg az egészben, hogy a rendszer azóta is megbízhatóan teszi a dolgát.
A tanulság az egészben, hogyha hozzáértő és esetleg jó nevű is a rendszergazda, a rendszer működésében pedig nem látszanak komoly hibák, ettől még nem feltétlen van minden rendben. Egy havonta gigantikus összegekből üzemeltetett rendszer is lehet nagyon gyenge, ahogy egy szinte fillérekből összerakott és olcsón fenntartott is lehet meglepően jó néha. Számos egyszerűnek tűnő, de kínos kérdést lehet feltenni rendszergazdáknak és persze magunknak is.
- Megfelelően dokumentálva van a rendszerem? Ha azt, akinek a fejében van minden elüti a villamos lesz aki pár órán belül egy dokumentáció alapján el tud igazodni?
- Rendben van a mentésem? Ha jön egy zsarolóvírus lesz miből helyreállni?
- Van aktív vírusvédelem a gépeken? Ha van milyen és biztosan a legjobb ár/érték arányú megoldást használom?
- Rendszeresen karban vannak tartva a szervereim, munkaállomásaim? Mit ér önmagában egy jól felépített, de elhanyagolt rendszer? Lehet-e annyira jól felépített, hogy önmagát üzemeltesse?
- Mennyire végzi el a rendszergazda a dolgát? Nekem úgy tűnik minden rendben, de csak a jéghegy csúcsát látom? Rendben, hogy a tudása esetleg megvan hozzá, de valóban végzi is rendesen a dolgát?
És még számos kérdést fel lehetne tenni ezzel kapcsolatban. Hamarosan egy külön weboldalon fogunk segíteni a döntéshozóknak feltenni ezeket a kérdéseket és ellenőrizni a válaszokat, addig is mindenki gondolja végig ezeket, mert bár szélsőséges, de sajnos nem egyedülálló a leírt eset.
