Gyakori téma ügyfeleink körében és sokszor kapjuk meg kérdésként, hogy melyik vírusvédelemre érdemes előfizetni. Abban az egyben mindenki egyet ért, hogy a semmilyennél a bármilyen védelem is jobb, szerencsére ma már a Windows 10-ben alapértelmezésben megtalálható az a Windows Defender, ami így már a frissen telepített gépünket is védi a támadásoktól és nem fordulhat elő az a gyalázat, mint annak idején, hogy a számítástechnikában kevésbé jártas felhasználók gépe védtelen maradjon. A Defender időközben szerencsére sokat is fejlődött az elődjéhez, a Security Essentials-höz képest, így a védelem hatékonysága is javult, de azért még nagyon messze van az igazán jó, fizetős védelmektől.
Manapság már elmondható az is, hogy az igazán profi vírusirtók nem feltétlen minta alapján ismernek fel vírusokat, azt szinte 100% körüli hatásfokkal hozza mindegyik. Az igazán jó védelmek azonban nem ebben alkotnak nagyot, hanem a kiegészítő technológiák alkalmazásában, azon belül is leginkább a viselkedés elemzés az, ami nagyon fontos. A friss vírus megjelenik az interneten és böngészés közben összeszedjük, vagy megkapjuk a támadótól egy csatolmány részeként e-mail-ben, és ha mindez még azelőtt történik, hogy az adott vírus mintája bekerült a víruslaborba elemzésre, elkészül hozzá a minta a felismeréshez, majd vírusdefiníciós fájl formájában a védelmünk felkészül rá, akkor baj van. Egy gyenge vírusirtóval ha nem vagyunk figyelmesek már kész is a baj. Ha a viselkedés elemzést követően nem kerül blokkolásra, akkor megfertőzi a gépünket. Egy jobb védelem esetében ezen felül is vannak még további védelmi vonalak, pl. a G Data esetében ha a leveleink letöltését egy beépülő modullal figyeltetjük akár már a letöltés pillanatában elkaphatjuk a betolakodót, ha mégis sikerül lementeni vagy nem használunk, esetleg nincs elérhető modul a kliens programhoz, akkor következő körben a fájlrendszert felügyelő védelem kaphatja el, ha nincs hozzá minta, akkor jön a viselkedés alapú védelem. Ha netán túljutna rajta és a kártékony program egy zsarolóvírus, akkor a G Data-nak például van kifejezetten zsarolóvírusokra fejlesztett AntiRansomware modulja is, még ezen a ponton is fennakadhat a rostán.
Ezúttal belefutottunk egy olyan esetbe, ahol levelező beépülő nem lévén (nem Outlook-ot használ a felhasználó) a következő kört a minta alapú védelem futotta egy nagyon friss vírussal, ami minta hiányában még átengedte, de a nemrég fejlesztett, BEAST névre keresztelt viselkedés alapú védelem elkapta. Hiába próbálta a felhasználó még 3 alkalommal elindítani, ez nem jött össze neki.
A G Data Business viselkedés elemzésének találata, a felhasználó 4 alkalommal is megpróbálta elindítani a vírusos exe fájlt.
Az események időpontjából az is jól látható, hogy míg délelőtt még csak a BEAST védelem viselkedés elemzése volt sikeres, addig a délutáni ellenőrzés során már név szerint azonosította a védelem minta alapján a vírust, tehát a laborból is gyorsan megjött a minta hozzá, egyes fórumok és weboldalakon talált információk alapján egy aznapi kiadású vírus variánst sikerült összeszedni.
Minta alapján is sikerült később detektálni és eltávolítani a maradékait.
A fájl szerveren futó védelem később megtalálta a gép asztalán lévő, és így a fájlszerverre is felszinkronizált lomtárban az eredeti .7z fájlban becsomagolva, és a felhasználó által kicsomagolt exe példányt is. A letöltés és kicsomagolás alkalmával pedig a felhasználó temp mappájába is bekerült 1-1 példány, amiket már a gépen futó havi ellenőrzés dobott ki. Ezzel együtt megtalálta a Thunderbird levelei közt is, ahonnan szintén törölte, mire a jelentést megkaptuk róla már rég le is kezelte magától az egész incidenst.
A fenti példa is bizonyítja, hogy egy jó vírusvédelem nem csak két motorból áll, nem csak 100% körüli hatékonysággal detektálja minta alapján a vírusokat, de több ponton, többféle módszerrel, köztük egy rendkívül hatékony viselkedés elemzési technológiával is képes megvédeni minket akár a friss fenyegetésektől is. Ha az ominózus eset egy ócska, vagy csak fél funkcionalitással rendelkező, ingyenes vírusirtó mellett történik és ez egy zsarolóvírus (ez esetben nem az volt), akkor most nagy valószínűséggel a felhasználó éppen azon matekozna, hogy megér-e neki milliókat fizetni az adataiért a zsarolóknak. Esetleg a cége tönkre is mehetett volna miatta, hacsak nincs óriási szerencséje vagy egy jó offline mentése. Egy jó vírusvédelem manapság elengedhetetlen adataink védelméhez, és abból is mindig igyekezni kell a legjobbat, hozzáértők tapasztalatai és a független tesztek szerint is a lehető legjobbat választani. Ezért ajánljuk mi a G Data védelmeit!
A sztoriban pedig a tanulság, hogy SOHA, de SOHA ne nyissunk meg és futtassunk idegen forrásból jövő exe fájlokat!
Mostanában számos kérdést kaptunk vállalati ügyfelektől, döntéshozóktól hálózati biztonság, biztonságos távelérés témakörében. Ezúttal ezt a témát próbáljuk meg kicsit jobban körüljárni. Választ kaphatunk arra hogyan tudjuk akár fillérekből is nagyvállalati szintre növelni a biztonságot, egyúttal felhívjuk a figyelmet számtalan buktatóra is. A téma most különösen aktuális, amikor a pandémiás időszakban a támadók első számú célpontjaivá éppen a távoli elérésű dolgozók váltak.
Elsőként kezdeném is ezzel a témával, a home office-ban dolgozó felhasználóval. A cyber bűnözők rendszerint nagyon rafinált és okos emberek. A régi számítástechnikai megoldásoktól ma már elérkeztünk olyan védelmi szintre a vállalatok esetében, ami komoly kihívások elé állítja a behatolókat, akik természetesen mindig mindenhol a leggyengébb pontot keresik meg és első körben azt támadják. Ez a leggyengébb pont pedig legtöbbször maga a felhasználó. Adathalász próbálkozások, zsaroló levelek tömegei landolnak minden pillanatban az e-mail fiókokban vagy pattannak le a spamszűrőről. Rengeteg ilyen sajnos célba is ér és a 2020-as év tapasztalatai alapján azt mondhatom egyre több és több jár ezek közül sikerrel. Ilyenkor ugye valamelyik jelszavát a gyanútlan dolgozó megadja egy harmadik félnek, így adott esetben megszerzik a hozzáférést munkáltatója valamelyik rendszeréhez. Ez ellen egyetlen igazán jó megoldás az oktatás, ezt jellemzően nagyvállalatok meg is teszik rendszeresen, ezért fizetnek embereket vagy cégeket, akik megtartják időről-időre az oktatást és tesztelik is néha a felhasználókat. Az adathalász spam levelek ellen pedig lehet spamszűrőkkel és olyan vírusvédelemmel is védekezni, ami a tipikus jelekről felismeri ezeket, pl. mikor a levélben található link más, mint ami a képernyőn megjelenik.
A tavalyi évvel kezdődően elindult egy „cyber pandémia” is, az otthoni gépeket célzó támadások. Mivel sokan home office-ba kényszerültek, tartósan távolról dolgoznak, amihez nem minden cég tud biztosítani megfelelő eszközöket, így sok esetben a munkavállaló a saját gépén dolgozik, amihez kap valamilyen szoftveres megoldást a munkáltatótól. Ez lehet egy VPN kliens program vagy sok esetben a Windows saját VPN kliense. Azt már sokkal nehezebben ellenőrzik a cég biztonsági emberei, hogy a gép milyen állapotban van, pl. a gyerek, aki lehet egy órával előtte játszott rajta kikapcsolta a vírusirtót, hogy a kedvenc játékát egy trójai vírusos crack segítségével aktiválni tudja, esetleg vírusvédelem sincs a gépen, miközben a számára kiadott VPN hozzáférés segítségével be lehet jutni a cég belső hálózatába. Szerintem nem kell magyaráznom milyen probléma hegyeket görget ez minden résztvevő elé, a munkáltató nehezen szólhat bele a magán gép dolgaiba, sokszor nem csak hardveres, vagy szoftveres, de még elegendő humán erőforrás (rendszergazda munkaidő) sem áll rendelkezésére ahhoz, hogy ezeket a nehezen felügyelhető külsős gépeket megfelelően, naprakészen védeni tudja. Nagyon nehéz erre bármilyen ajánlást megfogalmazni, mindenképpen ki kell alakítani cégre szabottan egy IT biztonsági protokollt, a felhasználókat oktatni kell a felmerülő problémákra, és a cég lehetőségeihez mérten hardveres, szoftveres erőforrásokkal is segíteni kell a védelmet. Jobb helyeken adnak egy VPN képes routert, ami magától felcsatlakozik a céges hálóra, ezen az előre konfigurált eszközön pedig számos biztonsági megoldás is fut, és csak az erre rákötött géppel lehet a vállalati hálózatba csatlakozni. A szoftveres VPN kliens már egy sokkal problémásabb megoldás, amellé mindenképpen javasolt valamilyen központilag felügyelt védelmi megoldást is telepíteni. Ilyen lehet egy felhő technológiás vírus- és egyéb védelem, vagy az általunk is használt központi konzolos GData Business megoldások, amikor a cég szerverén, egy központi felületen ellenőrizhető a rendszergazda által a védelem állapota. Offline kapcsolat esetén a definíciós fájlokat közvetlenül a gyártótól is le tudja tölteni, amikor online kapcsolatba lép (tehát a felhasználó VPN-en keresztül dolgozik), akkor pedig jelent a központ felé. Egy időközben problémássá váló gép csatlakozását ez önmagában nem akadályozza még meg, de a gép biztonsági állapota már ellenőrizhetővé válik központilag. Természetesen költségekkel jár, további licencek beszerzését igényli, de viszonylag olcsón és könnyen kivitelezhető.
Mindezeken felül fontos megemlíteni a normál, békeidőben is fontos biztonsági intézkedéseket. Erről a korábbi, zsarolóvírusos cikkben már tettem említést, a jelszó protokollról lesz szó. A gyártók nem véletlen akarnak minket arra kényszeríteni, hogy nehezen megjegyezhető, bonyolult és hosszú jelszavakat kelljen megjegyeznünk. Nem ellenünk, hanem értünk van. A csak kis vagy csak nagybetűkből álló, számoktól és egyéb karakterektől mentes jelszavakat mai technikával már sok esetben brute force módszerekkel fel lehet törni. A kis és nagybetűk, számok kombinálása és egy kellően hosszú jelszó megkövetelése hatványozottan megnöveli az ehhez szükséges időt. Javasolt a gyári felhasználói fiókok, rendszergazda és vendég tiltása is, így a felhasználónevet is ki kell először találni a támadáshoz. A rendszeres jelszócserét pedig szintén javasolt a felhasználóktól kikényszeríteni, ami pedig az adathalászoktól védi a rendszerünket. Ha kitudódik egy jelszó, akkor is legkésőbb a jelszó lejáratával már nem lesz felhasználható.
A következő fejezet pedig szóljon akkor a mostanában legtöbb kérdést kiváltó kérdéskörről, a belső hálózat biztonságáról és lássuk azt is miben segíthet nekünk egy vállalati tűzfal. Kezdeném a hétköznapi kisvállalati hálózatok felépítésével és a benne rejlő veszélyek bemutatásával. Egy átlagos kis cég hálózata rendszerint egy kisvállalati SOHO (Small Office-Home Office) router megoldással csatlakozik az internethez. A külső eléréshez szükséges portokat ezzel az eszközzel egyszerűen továbbítják a belső hálózaton lévő, fix IP címes eszköz irányába. Ilyen lehet pl. egy (vagy több) webes felülettel rendelkező NAS, vagy egy kamera felvevő (DVR) egység, mert a kameráinkat szeretnénk a telefonunkról is elérni bárhol és bármikor. Ehhez portokat irányítunk be az eszköz irányába. Sokszor a fizikai hálózatot csak ez a WIFI-s router biztosítja, ha kevés a port akkor egy olcsó, pár ezer forintért kapható switch ad nekünk további csatlakozási lehetőségeket. Nos, első körben például nincs lehetőségünk a SOHO router-en a port továbbítások szűrésére forrás IP cím alapján. Egy vállalati tűzfal esetében megadható, hogy a portot csak akkor továbbítsa, hogyha a kapcsolatot kezdeményező cím ez és ez vagy éppen mindenhonnan engedélyezzük, csak adott helyekről, országokból nem. Ehhez lehet GeoDB alapú szűréseket alkalmazni. Ha pl. lekapcsoljuk a térképről Dél-Amerikát, Oroszországot, Kínát és Ázsia egy részét, ahonnan garantáltan nem kell majd soha kapcsolódnunk a céges hálózatra, amik a világon tapasztalt támadások kb. 2/3-áért felelősek, ezeket meg is előztük vele. Ezek ellen már nem is kell tovább foglalkoznunk. Aztán jön az, hogy a SOHO és a „buta” (management felülettel nem rendelkező) eszközökön nincs lehetőség VLAN-ok (virtuális alhálózatok) kialakítására. Van ahol több router-rel, több fizikai hálózatra bontva van ez megoldva, szintén lehet egy jó megoldás, de messze nem az igazi. A fentebb felvázolt esetben pl. a távoli eléréshez használt NAS-unk kint kell legyen a neten, ha annak szoftverében található egy olyan sebezhetőség amivel az azon futó linuxos rendszerbe valaki be tud jutni az egész rendszerünket feltörhetik miatta. Gondoljunk bele, a belső hálózaton lényegesen védtelenebbek vagyunk, ott számos olyan szolgáltatásunk futhat, amit sose szeretnénk a netre tenni, pl. a fájlmegosztásaink. Ha köztük bármelyik a mindenki csoporttal van megosztva (nagyon gyakran találkozunk ilyennel) az azonnal hozzáférhető is egy sebezhetőségnek köszönhetően. Ha azonban továbbiakat is találnak már mennek is tovább eszközről-eszközre, szolgáltatásról-szolgáltatásra és szép lassan az egész rendszerünk megnyílhat előttük. Itt érdemes felhívni a figyelmet a különböző hardver elemek firmware-ének és szoftvereinek rendszeres frissítéseire is. Az ilyen jellegű sebezhetőség ellen pedig a leghatékonyabb védelem a DMZ. Ilyenkor lényegében egy elszeparált zónát hozunk létre a nyilvánosan elérni kívánt eszköz számára, egy külön virtuális hálózatra helyezzük el, aminek a forgalmát a tűzfalunkon keresztül szabályok útján kontrolláljuk. Tehát pl. a NAS-unkról indítva kéréseket semmit ne lehessen a belső hálózatban elérni, fordítva igen, az internet irányába pedig működjenek a szükséges portok. Ugyanígy egy külön hálózatra le lehet választani a kamerákat (sajnos nem mindig támogatott az eszközökön a VLAN), és csak a kamerát elérni kívánó gépről engedni hozzáférést, így a belső hálózatról nem lehet próbálkozni sem a kamerákon, fordított irányban viszont minden kiinduló kapcsolatot letiltunk, így egy esetleges sebezhetőséget kihasználva a támadó annak az eszköznek a szoftverébe bejut, de a belső hálózatra már onnan nem lát rá. Ugyanígy megtehetjük a WIFI-vel is, hogy a vállalati gépeket egy jobban védett, akár központi hitelesítéses (tehát nem kulcsos) WIFI megoldásra csatlakoztatjuk, míg a vendégeket egy teljesen elszeparált VLAN-ban, csak az internet irányába engedjük ki és semmire nem láthatnak rá a hálózatunkon. Természetesen ezt a belső hálózatot is van lehetőség többfelé, akárhány részre bontani.
Végül essen szó a biztonságos távelérésről is. A VLAN-okhoz hasonlóan lehetőség van többféle VPN példányok konfigurálására, ezek különböző címzést kapnak és ezekhez tudunk szabályokat definiálni. A hitelesítés pedig történhet akár központi címtárból is LDAP vagy Radius segítségével, így a név/jelszó cserét egy helyen a VPN szolgáltatásra is meg lehet oldani. A különböző példányokat pedig ilyen esetben úgy állítjuk be, hogy az egyiknek szinte korlátlan hozzáférése van a hálózati erőforrásokhoz, és/vagy minden VLAN-ra rálát (ez jellemzően a rendszergazdai vagy ügyvezetői VPN), az átlagos dolgozó pedig munkakörei alapján csak a munkájához szükséges erőforrásokhoz kap a tűzfalon hozzáférést. Tehát pl. ha van több szerver és valakinek elegendő csak az egyikhez hozzáférnie, akkor az Ő VPN-jén nem engedélyezzük annak az IP című gépnek az elérését. Ha valaki mégis feltörné a VPN-jét és be tudna vele csatlakozni, akkor is az az adott gép védett maradna. Ilyen VPN-ből pedig tetszőleges számút le lehet gyártani, mindegyiket egyedi beállításokkal. Akár még vendég felhasználót is beengedhetünk egy szolgáltatást elérni valamelyik gépen, akkor csak annak az adott gépnek az IP címét kell engedélyezni, vagy csak adott gépnek az IP címét és az azon futó adott szolgáltatásnak a portját, mert ezt is lehet még tovább finomítani. Természetesen ilyenkor is fontos, ahogy fentebb írtam, a távolról elérni kívánt gép ha így engedünk hozzáférni távolról potenciális veszélyforrást, akkor egy DMZ-ben, külön privát hálózatban legyen elkülönítve, ha valamelyik vendég rossz szándékkal akárhogy bejut az egy szem szerverre, akkor arról ne lásson rá a hálózat többi részére.
Technikailag az ilyen típusú hálózatok kialakításához management felülettel rendelkező eszközök kellenek, a tűzfal és a hálózati switch-ek is kell tudják ezt kezelni. A SOHO eszközökön ezzel szemben csak egyetlen hálózat van, a fentebb leírtakból egyet sem lehet alkalmazni. Pontosabban a vendég WIFI megoldására a jobb router-ek adnak könnyen alkalmazható megoldásokat, de ezek kétes biztonságúak, nem VLAN alapú megoldások szoktak lenni, szimplán a címzéssel szoktak bűvölni ugyanazon fizikai hálózaton. Ettől függetlenül ha más lehetőségünk nincs, érdemes lehet azt a funkciót is kiaknázni. Egy egyszerűbb web managed típusú switch manapság már könnyedén elérhető bárki számára, nem csak egy cég életében nem tétel, de sokszor még magánemberek is otthonra megveszik, mert nem csak biztonságosabb, de stabilabb megoldásokat is nyújtanak. Maga a tűzfal, ami ezeket nekünk összefogni képes már nagyon sok féle megoldásban és felállásban elérhető, számos brand gyártó hardveres megoldása közül választhatunk, ezeknek még külön extra biztonsági lehetőségei is vannak (pl. együttműködik a kliensoldali vírusvédelemmel, teljes biztonsági megoldást nyújt, lehetőség van újabb generációs tűzfalmegoldások használatára, ahol már nem csak port szinten zajlik a szűrés, de azon belül, protokoll szinten is, stb.), a legtöbb helyen azonban az ingyenesen elérhető linuxos megoldások is nagy előrelépést jelenthetnek. Érdemes tehát megfontolni cégvezetőként, mert nem jelentenek manapság akkora ráfordítást egy cég életében, viszont a hálózatunk biztonságán rengeteget lehet vele fejleszteni.
A legtöbben akik ma számítógépet használnak már tisztában vannak a vírusok veszélyeivel, ez a cikk most nekik szól és a megfelelő védelem megtalálásában szeretne segítséget nyújtani. Azok számára, akik nem érzik ennek súlyát javaslom előbb ezt a cikket: https://itcikkek.hu/informatikai-veszelyek-a-virusokrol/
Ma már elmondhatjuk, hogy talán egy fokkal jobb a helyzet, mert a Windows 8 megjelenése óta minden PC-n jelen van egy aktív vírusvédelem a Windows Defender személyében. Így azoknak a gépe is már a telepítés első pillanataitól fogva védve van, akiknek fogalma sincs róla mi is az a vírusirtó. Ráadásul a Windows frissítésekkel együtt a definíciós fájlok is frissülnek benne, így folyamatosan naprakészek lehetünk az újonnan megjelenő kártevőkkel szemben. Ezzel az egyetlen baj, hogy a tesztek alapján kb. 80%-os védelmet nyújt csak, vagyis 1000-ből 200 vírus fog átjutni a szűrőnkön. A sok éves tapasztalatunk pedig az ilyen „gyári” védelemmel ellátott gépeken, hogy be is jön az az 1000-ből 200. Ezzel szemben egy jól megválasztott fizetős (de akár még ingyenes) védelem is képes lehet 1000-ből 990 vírus kiszűrésére. Mivel a zsarolóvírusok és egyéb nagyon kemény károkat okozó kártevők korszakát éljük ezt a veszélyt nem árt komolyan venni bármilyen gépről is legyen szó, az otthoni gépünkről elveszített sok évnyi családi fotó éppen olyan fájdalmas tud lenni, mint a cégünk működéséhez szükséges adatok, amiket hiába őrzünk adott esetben biztonságosan, ha egy vírus utána pillanatok alatt elintézi az egészet.
Cikkünket most két részre bontanám, az első szóljon az otthoni felhasználókhoz, a folytatás pedig az üzleti ügyfelek számára segít majd dönteni. Kezdeném azzal, hogy tudomásom szerint egyetlen ingyenes védelmi megoldás sem legális céges használatra, ezt nem árt tudni. Otthoni felhasználásra viszont mindenki szabadon alkalmazhatja őket, általában azzal szoktak kevesebbet tudni fizetős társaiknál, hogy kémprogramok ellen nem védenek, tehát az olyan programok, amelyek hirdetéseket jelenítenek meg folyamatosan a gépünkön, esetleg az internet használati szokásainkról és egyebekről jelentenek azok szabadon garázdálkodhatnak. Nagyon gyakori még, hogy az ingyenes megoldások mindenféle regisztrációkat követelnek meg, folyamatosan ajánlatokkal bombáznak minket, próbálnak meggyőzni a fizetős változat megvételéről, vagy nem valós fenyegetésekre hívják fel a figyelmünk. Éppen ilyen védelem az Avast is, amelyik egyébként az ingyenesek közt talán most az egyik legjobb, mindössze évi 1 alkalommal meg kell adjuk az e-mail címünket, ami egy gyors és egyszerű regisztrációnak felel meg, cserében egész évben ingyen védi a gépünket, sőt még a kémprogram típusú kártevőkkel szemben is aktív. Ugyanakkor a fizetős védelemre szőtt meggyőzési stratégiát már időnként túltolják a programozók, egy ismerősöm gépén például nemrégiben a fizetős változatban elérhető takarító program megvételéről úgy próbált meggyőzni minket, hogy 160GB-nyi szemetet talált egy olyan gépen, amin összesen 140GB az adat, amiben benne volt maga a Windows rendszer és bizonyíthatóan több tíz GB privát adat is, ami legkevésbé sem tekinthető szemétnek. Mégis, ha valaki ingyenes megoldást keres otthonra, akkor elsőként az Avast-ot tudom neki ajánlani, nem elég, hogy a független teszteken mostanában mindig az élmezőnyben végez, a teljessége miatt (kémprogramot is keres) is jó választás. Csak nem kell készpénznek venni, amikor egyéb veszélyekre figyelmeztet és a fizetős változatot akarja eladni nekünk. Ha már szóba kerültek a tesztek, nos mindenképpen érdemes azok alapján választani. Nem mondom, hogy otthoni felhasználóként az ember órákat böngéssze a független tesztek eredményeit és utána olvasgasson minden tesztelési metódusnak, hogy értelmezni is tudja azokat, ezért vagyunk mi, hogy ezt megtegyük. Ráadásul ahogy az informatikában is minden gyorsan változik, úgy itt is gyorsan változnak a trendek, gyakran évről-évre változik a gyártók sorrendje, amit mezei felhasználóként nehéz is lenne nyomon követni. Például sokan emlékezhetnek, hogy 8-10 éve minden a NOD-ról szólt milyen innovatív, gyors és jó találati arányú termék, azóta pedig hosszú évek óta a futottak még kategóriát erősíti.
Ha valaki otthoni felhasználóként rászánja magát egy fizetős védelemre, akkor az Avast mellett egy GData Antivirust tudok neki javasolni, amit minél több gépre vesz meg annál olcsóbb. 1 gépre évente 6000 forint körül érhető el (ami havi 500ft), de ha mondjuk 3 gépünk van otthon, akkor már évi 4000 forint körül is kijövünk gépenként. Érdemes lehet többen összeállni családon belül és akkor nagyon olcsón lehet egy piacvezető vírusirtónk, ami 1000-ből legfeljebb néhány vírust enged csak át, jó eséllyel egy bekapcsolt viselkedés védelem még azokat is lekapcsolja.
A céges ügyfelek esetében már az ingyenesekről nem beszélhetünk, így jöjjenek a fizetős megoldások és azok fajtái. Itt mindjárt fontos lenne két részre bontani a védelmek típusait, központilag felügyelhető és ún. „otthoni” változatra. Általában azt szoktuk mondani ahol a gépek száma 10 alatt van ott mindegy melyik változatot veszik, 10 gép felett azonban már mindenképpen érdemes elgondolkozni a központilag felügyelhető változaton. Ennek rendkívül egyszerű oka van. A vírusirtó is egy program, aminek ráadásul nagyon fontosak a napi rendszerességű frissítések, ugyanúgy tartalmazhat program hibákat, egyes esetekben leállhat akár a védelem, illetve a másik fontos szempont, hogy amikor biztonsági riasztás történik a felhasználó nem biztos, hogy a legjobb döntést hozza, viszont bármit is kellhet csinálnia a rendszergazdának a védelemmel azt csak a géphez odaülve, a felhasználót a gépétől felállítva tudja megtenni. A központi konzolos megoldásoknál ezzel szemben a frissítéseket egy központi konzol tölti le és terjeszti a hálózat gépei közt, amiken egy ún. ügynök program tevékenykedik és küldi a jelentéseket a központi konzol felé. Így a cég rendszergazdája egyetlen felületen monitorozhatja a védelmeket, és kezelheti a biztonsági incidenseket anélkül, hogy a felhasználókat ki kéne vegye a munkából. Ráadásul pillanatok alatt lehet egy beállítást a cég összes gépén elvégezni és pár percen belül már az összes vírusirtó aszerint működik. Ugyanígy beállíthatóak időzített, központi víruskeresések és bármikor lehet ilyeneket indítani kézzel akár egy-egy gépen külön-külön is vagy egyszerre az összesen. Ezek mind olyan hasznos funkciók, amelyek nagyban növelik a védelmi rendszer hatékonyságát, természetesen egy bizonyos számú gép felett érdemes ilyen fajtát választani. Ma már a nagy gyártók mindegyike rendelkezik ezzel a fajta védelemmel. Technikailag egy központi gépet igényel, nem feltétlenül szervert (bár ha egyébként is van célszerű arra telepíteni), de egy olyan gépet, ami az idő legnagyobb részében elérhető a hálózaton és olyan ember használatában van, aki a központi konzolt fogja felügyelni.
Az pedig, hogy ki melyik gyártó termékét választja már picit vallás kérdése is, mert szoros az élmezőny, de mindenképpen a független tesztekből érdemes tájékozódni az aktuális trendekről. A két legnagyobb ilyen oldal a virusbulletin.com és az av-test.com. Ezek különböző szempontok alapján osztályozzák, pontozzák és minősítik a különböző gyártók termékeit. A szempontok közt szerepel általában a találati arány mellett az erőforrás igény (mennyire lassítja a gépünk), az ismeretlen vírusok elleni védelem, az ismert kártevők elleni védelem (felismerés minta alapján), de még az is, hogy hány false positive-ot (hány hibás felismerést) produkál az adott termék. Mi a Virusbulletin által publikált RAP átlagot szoktuk mérvadónak tekinteni, ami a felismerési hatékonyságot átlagolja, az ismeretlen vírusok elleni védelmet és a minta alapján történő felismerést és az ad egy olyan viszonyszámot, ami megmondja nekünk hogyha egy tetszőlegesen kiválasztott vírussal találkozik a gépünk mennyi esélyünk van egy fertőzésre. Minta alapján ma már a nagyobb gyártók szinte mind hozzák a 100%-ot, a RAP átlag viszont arra is vonatkozik ha én éppen most írok egy friss vírust és ráengedem a védelemre / vagy a netről összeszedek egy pár órán belül megjelent új vírust, akkor milyen esélyeim vannak vele szemben. Az elmúlt évek RAP átlagain pedig jól látszik, hogy a GData megoldása évek óta stabilan az élen van, köszönhetően a nagyon hatékony felismerési megoldásainak, amivel az ismeretlen kártevőket is nagyon hatékonyan szűri ki. Erről érdemes megnézni ezt a videót:
Ezzel szemben viszont sajnos a tapasztalatok azt mutatják, hogy olyan neves gyártók, mint az ESET (NOD) védelme is képes több hónapja ismert vírusokkal szemben végzetesen elvérezni, egyik ügyfelünk a korábban jó pénzért megvásárolt ESET Endpoint Security védelme ellenére is sikeresen el tudott indítani egy májusi megjelenésű zsarolóvírust, aminek az exe-jét egyébként a saját aznapi GData Internet Security védelmünk név szerint azonosított és már a másolás pillanatában lefülelt, esélyünk sem maradt tehát elindítani.
Ezért érdemes olyan védelmet választani, ami hatékonyan megvédi gépünket a mai modern vírusoktól, különben nagy árat fizethetünk érte. Pedig gyakran nem a drágább védelem a jobb, ahogy a mellékelt példa is megmutatta. A GData és az Avast mellett ajánlottak még a Kaspersky, az AVG és a Bitdefender termékei is, kinek mi tetszik jobban. Jelen pillanatban ezek a cégek jelentik az élmezőnyt.
A weboldalunkon sütiket használunk a felhasználói élmény fokozása céljából, hogy megjegyezzük a beállításokat és az ismételt megtekintéseket. Az elfogadásra kattintva minden ilyen süti használatát elfogadod.
This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may affect your browsing experience.
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
