Már NAS-okat is támadnak a zsarolóvírusok?

Jelen cikkünket az otthonitól a céges felhasználóig mindenkinek figyelmébe ajánljuk, aki NAS-t használ szerverként vagy éppen arra készül. Okos ember más kárából tanul és egy ügyfelünk NAS egysége nemrég számtalan tanulságot szolgáltatott számunkra, ami komoly intő jel azokra nézve, akik minden adatukat egy ilyen hálózati adattároló egységre bízzák. Ahogyan az alábbi cikkből kiderül majd nem is kell hozzá, hogy a gyártón kívül bárki komoly hibát vétsen, úgy is teljes adatvesztés lehet a történet vége.

Néha tűnhet majd úgy, hogy ez egy NAS ellenes cikk, de ezt az elején szeretném leszögezni, hogy erről szó sincs. Azt szoktuk mondani, hogy minden eszköznek, szoftvernek megvan a maga felhasználási területe. Ugyanígy igaz ez a NAS-okra is, vagy magyar nevén hálózati adattárolókra. Otthoni környezetben például egy ideális megoldás lehet média anyagok streamelésére, torrentezésre, de akár bizonyos biztonsági szempontok figyelembevételével fontosabb fájlok redundáns tárolására is kiválóan alkalmas lehet. Mivel vállalati környezetben éppen ez utóbbi a jellemző terület amire használják, így vagy nem felel meg egyáltalán a célnak vagy úgy nem, ahogy a felhasználása történik. Rengeteg olyan céget látunk, ahol fájl szerverként alkalmaznak ilyen eszközt, a legtöbb esetben mindenféle biztonsági óvintézkedést nélkülözve. Jellemzően két okból szokott ez történni, vagy sajnálja a cég a rendszerétől azt a minimális többlet költséget, hogy egy normális fájl szervere legyen vagy olyanra hallgat, jellemzően egyszemélyes BT-k vagy botcsinálta informatikusok tanácsaira, akiket bottal kéne elkergetni a számítógépek közeléből is. Aki ilyet ajánl anélkül, hogy legalább elmondaná milyen előnyei vannak egy normális fájl szervernek az nem ért ahhoz, amit csinál. Bármelyik eset is áll fenn az ügyfélnek mindkettő nagyon sokba kerülhet.

Egy szerződéssel nem rendelkező ügyfelünkkel esett meg nemrég az alábbi eset. Korábban egy igazi egyszemélyes Bt-t futtató IT szaki ajánlott neki egy remekül sikerült D-Link NAS-t, hogy tökéletes lesz nekik fájl szervernek. Egy ilyen eszközt csak ki kell kapni a dobozból, hálózatba kötni és pár alapbeállítás után könnyedén pár perc alatt akár már el is lehet kezdeni használni. Minimális munkával látványos eredményt lehet elérni és így egész szép pénzt is el lehet kérni érte. Nem tudjuk, hogy itt is ez volt-e a szándék vagy csak a hozzá nem értés hozta így, de ettől még sajnos ez így van. A lemezeket sikerült redundánsan RAID-be beállítani hozzá, így a hardver hibától már védve voltak az adatok, de az USB-s mentést, ami az egyetlen szóba jöhető helyi alternatíva volt (a felhőn kívül ugye) már nem állították be, az egy kicsit macerásabb volt. Amikor először találkoztunk az ügyfél rendszerével akkor egyből felmerült kérdésként, hogy miért nincs rendes fájl szerver, főként ha már több olyan funkció is felmerül (pl. biztonságos távelérés), amihez jellemzően szervert szokás használni. Ez volt az egyszerűb és olcsóbb, korábban ezt javasolták, így hát maradt ez. A mentés hiányára vonatkozó javaslat legalább elfogadásra került, így egy külső USB-s lemezre beállítottunk egy külső USB-s winchestert, amire a NAS egy gombos mentő funkcióját is konfiguráltuk. (Csak meg kell nyomni a NAS elején lévő gombot és mentést készít USB-re.) Aztán karbantartás és szerződés nem lévén magára maradt a NAS, amikor nyomkodták a gombot végezte a mentéseket. Illetve csak egy darabig csinálta, de ne szaladjunk ennyire előre…

Zsarolóvírus
Zsarolóvírus már NAS-ra is létezik!

Idén februárban megjelent egy új zsarolóvírus, ami egy teljesen új fejezetet nyit és egy egészen új módját mutatja be a támadási lehetőségeknek. A D-Link DNS-320-as széria NAS eszközeit támadja meg, nem is akármilyen módon. Egy szoftveres hibát kihasználva a NAS-on magát az eszköz firmware-ét fertőzi meg és szépen csendben minden rajta tárolt adatot titkosít. A fájlkiterjesztéseket sem változtatja meg, amikor végzett szimplán nem lehet a fájlokat többé megnyitni és a fertőzésre csak egy minden mappában elhelyezett TXT fájl hívja fel a figyelmet, amiben arra kérik a pórul járt felhasználót, hogy vegye fel velük chat üzenetben a kapcsolatot, ahol majd elmondják hogyan és mennyit kell fizetni az adatok visszaszerzéséért. Mentésre visszatérve, ilyenkor az utolsó szalmaszál lehetne, de mivel USB-vel fixen van csatolva jellemzően így a fertőzés azt is elintézi, ha esetleg nincs fixen csatolva akkor pedig a NAS-on garázdálkodó vírus tesz majd róla, amikor csatlakoztatják. Így a kör bezárult. Külön pikáns a történetben, hogy egy óriási biztonsági hibát elkövető, amúgy nagy nevű gyártó olyan szoftverrel ad ki egy ilyen eszközt, ami még a mentést sem tudja stabilan biztosítani. Beállítási lehetőség ugyanis nem sok van benne és miután néhány teljes mentést követően a külső lemez betelik szimplán nem fut le a mentés, amire semmi nem figyelmeztet. Igaz is, jelen esetben hiába, mert az ellen, hogy maga a NAS vírust kap már ez sem védene meg.

Felmerül a kérdés is, hogy hogyan kaphat vírust egy ilyen eszköz. Természetesen valamilyen szinten kint kell legyen az interneten, ha bármilyen távelérést vagy a nagyon népszerű felhős/privát felhős megoldásokat használjuk legalább a webes felület elérését biztosító protokollnak elérhetőnek kell lennie a neten. Normál esetben a gyártók folyamatosan adják ki a firmware frissítéseket a sebezhetőségek ellen, amiket ajánlatos is sűrűn telepíteni, jelen esetben viszont egyrészt nemrég adtak csak ki egy ilyet, azt sem minden modellhez, egyes modelleknek ugyanis több éve nincs már terméktámogatása sem. Ez tehát az első megjegyzendő tanulság, hogy nem elég beüzemelni egyszer, de a rendszeres karbantartás sem árt neki, a szoftverfrissítéseket érdemes időnként telepíteni, illetve a régóta nem támogatott eszközöket lecserélni, ha fontosak az adataink. Ezekkel a modellekkel kapcsolatban egyébként rengeteg cikk született a neten, különösen gyengére sikeredtek, maga a vírus is a webfelület sebezhetőségének segítségével jutott be root jogokkal, aminek súlyára nincsenek is szavak.

Egy NAS és egy Windows-os fájl szerver összehasonlításáról egy különálló, terjedelmes cikket lehetne írni, amire most nem szeretnék külön kitérni, de ígérem hamarosan egy külön cikkben ezt pótolni fogom. Gondolatébresztőnek most legyen elég annyi, hogy mindenki tegye fel a kérdést melyik rendszer a biztonságosabb, ahol a megosztott mappák eléréséhez a gépen le van tárolva egy könnyen visszafejthető jelszó és sok esetben minden gépen ugyanazt a név/jelszó párost használják vagy ahol a rendszer indításakor egy központi azonosítást követően jelszótárolás nélkül minden gép saját hozzáféréssel jelentkezik be. Azt hiszem nem kérdés, hogyha NAS-t akarunk fájl szerverként használni, akkor az leginkább egy otthoni hálózatot feltételez és nem vállalatit. Ha már vállalati felhasználás, kiegészítésként biztonsági mentés céljára egy rendes fájl szerver mellé remek megoldás lehet, amivel a fizikai elkülönítést is könnyedén meg lehet valósítani.

Végezetül lássuk pontokba összefoglalva milyen tanulságokat szolgáltatott nekünk a fentebb leírt eset, illetve miknek az együttállása kellett ahhoz, hogy a probléma létrejöjjön:

  • karbantartás hiánya (firmware frissítések elmaradása, a biztonsági mentés rendszeres ellenőrzésének hiánya*)
  • a feladatára nem megfelelő eszköz használata, illetve olyan NAS használata, amire már nincsen technikai támogatás (régi modell)
  • valamelyik támadható szolgáltatás (pl. webes felület) elérhető az internet felől – ezt gyakran nem lehet megúszni, de amit nem muszáj nem kell kitenni a netre
* A jelen problémára sajnos nem szolgáltatott volna ez sem megoldást.

Azért a cikk végére meghagytam a happy endet, mert bár a cégnek minden adata ráment a NAS hibájára végül a legnevesebb magyar adathelyreállító cég minden bitjét képes volt még visszahozni. Így mindössze néhány munkanap esett ki a cég életéből, amíg nem tudtak dolgozni és elköltötték egy rendes fájl szerver árának többszörösét a helyreállításra. Most van egy vírusos NAS-uk, de fájl szerverük még továbbra sincs. Az adatok viszont megvannak és a bűnözők sem jutottak bevételhez. Azért mindenki tegye fel a kérdést magának, hogyha egy ilyen most vele történik meg és netán a drága helyreállítás sem vezet eredményre, akkor mihez kezd utána?

Bővebb olvasnivaló a témában, angol nyelven: https://cybersguards.com/d-link-nas-devices-are-infected-by-new-cr1ptt0r-ransomware/

Gondolatok az IT biztonságról 2. – egy majdnem bekövetkezett katasztrófa története

A „Gondolatok az IT biztonságról” című cikk folytatásaként most ismét zsarolóvírus témával jelentkezünk, ezúttal ismét egy kicsit más incidenssel kapcsolatban. A tapasztalat még nagyon friss és számtalan tanulsággal szolgál, cégtulajdonosnak, felhasználónak és üzemeltetőnek egyaránt. Ezt a cikket főleg nekik ajánlom, de legfőképpen a cégtulajdonosok figyelmét szeretném vele felhívni, ugyanis a most következő történetből jól látszik majd hogyan kerül veszélybe egy egész cég élete pillanatok alatt. Azok közül pedig akik ezt elolvassák jó eséllyel nagy számban lesznek olyanok, akik legalább ekkora (ha nem nagyobb) veszélynek vannak kitéve jelen pillanatban is, legfeljebb nem tudnak róla.

Zsarolóvírus

A most következő történet egy hónapja történt egyik ügyfelünkkel. A probléma alapját a korábbi cikkünkből jól ismert támadási módszer (RDP támadás) jelentette, ami több kisebb-nagyobb hiba együttállásával majdnem katasztrófába torkollott. A cikk végén végigvesszük majd részletesen is ezeket a hibákat és a lehetséges megoldási alternatívákat, megelőzési módszereket is pontokba szedjük, de még mielőtt erre kitérnénk engedjenek meg nekem egy kis kitérőt. Számtalanszor felmerült már az a kérdés, hogy mennyit ér meg nekünk adataink biztonsága. 2019-et írunk, réges-rég az információ korában élünk, adataink a legnagyobb értékeink. Egy cég fennmaradását alapjaiban rengetheti meg, ha nagyobb mennyiségű adatot veszít. A jelenlegi cikkben szereplő cégünk mérnöki tervezéssel foglalkozik, ipari projektekbe tervez 3D-s CAD alkalmazásokkal, mérnökök egész hadát foglalkoztatja, akik szoros határidőkkel készítik el és küldik meg a különböző projektekhez tartozó rajzokat. A projektek elnyerése nem kevés munkával jár, a különböző szabványokhoz mindent alaposan dokumentálni kell, tárolni, meg kell tudni őrizni és a megadott határidőre le kell azt adni. Ebből működik a cég, az ezért járó díjakból fizeti a dolgozóit, családok megélhetése múlik rajta. Aztán bekerül a rendszerbe egy új vírus és mindezeket egy pillanat alatt veszélybe sodorja, mert ha elvesznek az adatok és a cég nem tudja a projektre beküldeni a rajzokat határidőre, munkákat veszít el emiatt, akkor mindez alapjaiban kerül veszélybe. Azért ajánlom most vezetők figyelmébe ezt a cikket, mert a végére mindenki számára világos lesz, hogy vannak hatékony megoldások a kockázatok csökkentésére, a legtöbbje még csak nem is pénz kérdése, de mivel sokan szimplán nem foglalkoznak ezekkel, amíg fájdalmas gyakorlati tapasztalatot nem szereznek, így nagyon sok cég van ezek miatt veszélyben.

A jelen cikkben szereplő partnerünknél 4-5 évvel ezelőtt telepítettünk egy kisvállalati Windows Server-t, ami az Essentials változatnak megfelelően tartományvezérlő, fájl szerver, WSUS (frissítés) kiszolgáló szerepköröket lát el, emellett a Windows Server biztonsági másolat készítő programját használja, amivel egy különálló (de fizikailag a szerverben lévő) merevlemezre készít mentéseket. A szervert annak idején a megszokott pontossággal, precizitással telepítettük, elkészítettük a rendszer teljes dokumentációját (amit nagyon sok rendszergazda szimplán kifelejt, mi sem szeretünk dokumentációkat írni), a kliens gépeket tartományba léptettük, majd átadtuk az elkészült rendszert a megrendelőnek. A havi átalánydíjas karbantartási szerződés ötlete már ekkor felmerült, de mivel több olyan műszaki beállítottságú ember is volt a cégnél, így végül közülük ketten kaptak rendszergazda jogokat és évekig ellátták a feladatokat. Néha kaptunk megkeresést komolyabb problémák esetén, de a napi feladatokat, a gép esetleges ellenőrzését ők végezték, ha végezték. A kezdetben szereplő két rendszergazda közül valamelyik 2015. októberében létrehozott egy Admin nevű felhasználót, ami nem csak túl általános nevű volt (elsők között fognak a támadók admin és administrator nevű felhasználókra jelszavakat próbálni), de vélhetően nagyon egyszerű jelszóval is lett ellátva, ez adta ugyanis a támadás alapját, a címtár szerint kb. 1300 hibás próbálkozás előzte meg a támadást és a jelszótörő program betalált a szerverre. Mivel az az audit funkció nem volt bekapcsolva a szerveren, ami naplózná a felhasználó létrehozásának körülményeit (bár ez annyira régen volt, hogy amúgy se lenne már meg a napló), így csak az időpontot tudjuk megállapítani. A szervernek évekig nem volt (rendszer)gazdája, míg kb. 1 évvel ezelőtt egy havidíjas szerződéssel megkaptuk az üzemeltetését. Innentől a havi ellenőrzési procedúra részévé vált a szerverük ellenőrzése, többek közt rendbe lett téve a korábban gyakran hibázó biztonsági mentés is. Egy dolog viszont nem volt az ellenőrzési procedúra része, mégpedig, hogy a különböző felhasználók adminisztrátori jogait nézegessük, az igazat megvallva nem is voltunk ehhez hozzászokva, hogy utólagosan vegyünk át egy már ismert, de jelentősen megváltozott rendszert, pláne olyan bújtatott felhasználókkal, amikkel egyébként már korábban is feltörték a szervert. Ennek nyomait találtuk ugyanis több helyen a gépen, egy időben (2015 őszén és 2016 tavaszán) 2 alkalommal is spamküldésre használták fel, mígnem 2019. február elején egy másik próbálkozás ismét betalált a könnyen támadható „admin” felhasználón keresztül.

Természetesen a problémából mi is levontuk a következtetéseket és a szerver karbantartási procedúra részévé tettük a jogosultság ellenőrzést, ami nem egyszerű feladat egyébként. Ezen kívül minden olyan általunk üzemeltetett szerveren, ahol rajtunk kívül másnak is rendszergazda joga van bevezettük a címtárnak azt az audit házirendjét, ami naplózza az új felhasználók létrehozását és a jogadásokat. Mivel ez a biztonsági napló része, ami rengeteg bejegyzést tartalmaz, így rövid időn belül felülíródik, ugyanakkor 1-2 héten belül így is lehetőség van visszanézni ki mit csinált a szerveren. Ezt kiegészítettük egy saját készítésű Powershell scripttel, ami minden este megvizsgálja a főbb rendszergazda csoportokat és ha bármelyik tagságában változás áll fenn értesítést küld. Ezt a két intézkedést kombinálva a jövőben meg tudjuk előzni a felesleges, kontroll nélkül rendszergazdai jogosultságokból eredő problémákat.

A történet vége szerencsére happy end lett, egyik nap délután 2-kor leállt a rendszerük, addigra szinte minden fájlt titkosított a szerveren a vírus. Másnap reggel munkakezdéskor visszakapták az előző nap hajnalban készült biztonsági mentésből teljesen visszaállított gépet. A gép olyan szinten vírusozódott be, hogy a Windows is romba dőlt, így a rendszerpartíciókat a kb. 1TB adatot tartalmazó adatpartícióval együtt kellett poraiból feltámasztani. Mivel egy olyan friss vírust kaptak, amire nem áll rendelkezésre decryptor (a titkosított fájlok visszafejtését elvégző) program, így a délelőtt folyamán keletkezett néhány fájl elveszett, ami nagyon minimális adatvesztésnek tekinthető, ugyanis a támadáskor éppen megnyitottakhoz nem fért a vírus hozzá, így azok épek maradtak, a biztonsági mentésből történt visszaállítást követően ezeket is visszamásoltuk az ügyfélnek. Így az éppen határidős projektjük legtöbb fájlja megvolt, amin az egész cég dolgozott és egy nagyon veszélyes kriptóvírus támadást sikerült átvészelniük anyagi kár nélkül.

IT biztonság

Okos ember viszont más kárából tanul, ahogy a bevezetőben is ígértem térjünk is rá arra, hogy mivel lett volna csökkenthető vagy megelőzhető ez az incidens.

Rendszergazdai jogosultságok
Ahogyan arra egy korábbi eset is rávilágított sok esetben akár programok telepítői is gyanútlanul nyithatnak réseket a gépünkre, amikor (sokszor felesleges) rendszergazdai jogot adnak egy felhasználónak a gépre, pláne amikor ezt könnyen kitalálható, netalán közismert, fix jelszóval teszik. Ezeknek a jogosultság adásoknak a felülvizsgálata sajnos rendszeres karbantartási feladat kell legyen, ezzel együtt, ahogyan azt feljebb már említettem script segítségével automatizálva is lehet ezt figyelni. Így időben felfedezésre kerülhetnek a problémák, mielőtt azt mások vennék észre. Az informatikában sokat emlegetett „legkisebb jogosultság elve” (principle of least privilege) pedig érvényes kell legyen a rendszerünkre. Tehát minden felhasználónak csak a feladata ellátásához szükséges legalacsonyabb jogosultsága legyen, semmi több. Ez nem csupán bizalmi kérdés egy felhasználóval szemben, de biztonsági követelmény is. Ha egy olyan felhasználónál következik be incidens, akinek túl magas joga van a rendszerben az ő jogaival komoly károk keletkezhetnek. Erre is volt már precedens, amikor egy ügyfélnek sorozatosan felhívtuk a figyelmét rá, hogy a nagy közös mappát érdemes lenne a különböző munkakörök szerint szétbontani és korlátozni a jogokat. Egy vírustámadás a teljes adatállományt elintézte, a visszaállítás fél napot vett igénybe. Ekkor a saját hibájából tanulva hallgatott a tanácsra és megvalósítottuk a szabályozásokat. Néhány hónap múlva egy másik dolgozó is vírust kapott, de ekkor már a korábbi incidens kb. 1%-a volt a kár, biztonsági mentésből kevesebb, mint fél óra alatt helyreállt a rend.

Mentés, mentés és mentés
Számtalan cikkben foglalkoztunk már a témával, zsarolóvírus támadás esetén nincs más menekülés a teljes katasztrófából, csak egy jól működő biztonsági mentés. Szerencsére, mivel nemrégiben kötött ügyfelünk szerződést, így a havi karbantartás alkalmával megnézzük a mentések állapotát, ami így rendben volt. Korábban gyakran voltak vele fennakadások, de ezeket megoldottuk, így volt lehetőség visszaállítani most belőle az adatokat. Ha nincs szerződés és nem megy a mentés, akkor ezúttal egy teljes adatvesztés lett volna a végeredmény és nincs happy end!

Megfelelő jelszóházirend
Jelen esetben a felhasználónév admin volt, ami az ilyen jelszópróbálkozásoknak jó alapot ad. Egyrészt érdemes lehet a rendszergazdai jogosultsággal bíró profiloknál mellőzni az ilyen neveket, mint admin, administrator, root, stb. Másrészt pedig meg kell követelni és kikényszeríteni a bonyolultabb, összetett jelszavak használatát. Ezt sok felhasználó nem szereti, de meg kell érteni, hogy a megfelelő biztonsághoz szükség van egy jó jelszóra. A mi esetünkben egy dologról még nem esett szó, hogy az ügyfélnél az elmúlt évek során a gépeken „elfelejtődött” a tartományi rendszer, ami nem azt jelenti, hogy a gépek felejtettek el tartományban lenni, hanem a folyamatos gépcserék során az új gépek nem lettek beléptetve a tartományba, hanem a felhasználók név/jelszavát tárolták be rájuk, hogy a fájl szervert elérjék. Egyrészt a név/jelszó betárolás sosem szerencsés biztonsági szempontból, bármilyen rendszerről is beszéljünk, de jelen esetben ez azért is jelent problémát, mert a gépeken futó rendszerek így nem kerültek a központi házirendek hatálya alá, ami megkövetelhetné a megfelelő jelszavak használatát, elkerülhető lenne a jelszótárolás és a szerver egyéb más funkciót, mint pl. a központi frissítéskezelés (szintén fontos biztonsági elem!) is használni tudnák. Ezzel szemben a felhasználói igény az, hogy ne is legyen jelszó, a gépre ne kelljen külön belépni. Ez így kényelmes, de ára van, biztonsági kockázatot jelent.

Tűzfal
Az internetre kiengedett portokat ha van lehetőségünk tűzfallal védeni, az szintén hatalmas előny lehet az ilyen támadásokkal szemben. Jelen esetben egy néhány ezer forintos router látta el a feladatot, ami lényegében annyit tud csak, hogy a portokat ki lehet nyitni velük és a megfelelő IP címre irányítani a belső hálózaton (NAT-olás), korlátozni viszont a legtöbb ilyen eszköz nem tud. Komolyabb gyártók komolyabb eszközein ugyanakkor már vannak arra is lehetőségek, hogy korlátozzuk egyes portok elérését, méghozzá úgy, hogy eközben mi magunk is el tudjuk érni a szerverünket. A VPN, távoli asztal és az egyéb szerveren futó alkalmazások mind ilyen internet felé nyitott portokat igényelnek, amin sajnos bárki bemehet, a megfelelő név/jelszó birtokában. Lehet kapni több tízezer forinttól a csillagos égig terjedő összegekért neves gyártók profi termékeit, amiket jellemzően a hobbirendszergazdák már beüzemelni sem tudnak, mert komoly szaktudást igényelnek. Sok esetben, nagyvállalati környezetben megvan ezek előnye is, ugyanakkor a kis – és középvállalkozások számára szinte elérhetetlenek, az otthoni felhasználásra gyártott router-ek viszont nem igazán felelnek meg a mai biztonsági elvárásoknak. Éppen ezért ezen ügyfeleinknek egy rendkívül olcsó és könnyen kivitelezhető megoldást szoktunk javasolni, még pedig egy Linux alapú (tehát ingyenes szoftverrel telepített) tűzfal gép személyében. Mindössze egy megbízható, stabil PC kell hozzá minimális hardverrel (a legtöbb esetben egy 5 éves irodai processzor, 2GB memória és 5-10GB-nyi HDD bőven elég) és egy extra hálózati kártyával, amit ha egy használt brand gépből hozunk ki legfeljebb 25 ezer forintból ki lehet alakítani. A telepítése és beállítása természetesen szakértelmet igényel, de kellő rutinnal igen rövid idő alatt elvégezhető, nem kell csillagászati költségekkel számolni munkadíjra sem. Ezzel szemben sok olyan szolgáltatást kaphat meg egy ingyenes rendszertől, amiért a nagy gyártóknál komoly összegeket kell fizetni. Ezek közül talán az egyik legfontosabb, amit alkalmazni szoktunk az a geográfiai alapú (GeoDB) szűrés. Sok esetben nincs szükség az országhatáron kívülről történő elérésre, így a legtöbb ügyfél esetében a Dél-Amerikából, Afrikából, Oroszországból, Kínából és Ázsia legtöbb részéről a teljes bejövő forgalmat tiltani lehet. Egy ilyen szűrés a támadások több, mint 2/3-át alapból kiszűrik, mivel ezek közt szerepelnek a kiberbűnözéssel leginkább fertőzött országok is. Amennyiben levelező rendszer nem üzemel a hálózatban úgy szinte csak Európára lehet korlátozni az elérést. Fontos hangsúlyozni, hogy ilyen esetben se VPN-ezni, se távoli asztalozni nem lehet az adott országból és mivel ingyenes megoldásról, ingyen hozzáférhető adatbázisról beszélünk, amiből a tűzfal a tudást meríti így nagy ritkán előfordulnak hibák emiatt, de ez eltörpül amellett a problémahegy mellett, amitől megóvja a rendszert. A szabályokat pedig bármikor lehet finomítani, ki-be kapcsolni egyes területek elérését.

RDP Defender
A távoli asztal elérés védelmére, a bejövő kapcsolatok korlátozására szokták alkalmazni ezt a programot. A lényege, hogy megszünteti a végtelen jelszópróbálkozások és a rengeteg különböző IP címekről jelentkező robotok próbálkozásait azzal, hogy a beállított korlátok alapján bezárja előttük a kaput.

Megfelelő vírusvédelem
A szerverre telepített vírusvédelem mindig nehéz kérdés. Elvben, mivel munka nem zajlik a kiszolgálón, így vírusnak sem kellene bejutnia rá, amivel okafogyottá válik a vírusvédelem telepítése. Ezzel szemben a szerverekre telepített védelmek gyakran okoznak fennakadásokat, lassulásokat a szerver gépek életében még akkor is, ha megfelelően konfiguráltuk őket. A gyártó egy esetleges hibája a vírusdefiníciós fájlok frissítésekor hatalmas összeomlást tud eredményezni, mint ahogy sok ilyen elő is fordult már a történelemben. Így mérlegelni kell a kockázatokat és a védelem használatából eredő problémákat, hogy érdemes-e védelmet telepíteni. Az is nagy előnye lehet egy fájl szerverre telepített vírusirtónak, hogy ütemezetten lehet vele ellenőrizni a fájl szerverre felkerülő fájlokat, ami a kliensek biztonságát is nagyban javítja.

Ahogyan az a fentiekből is látszik azért annyira sok befektetést sem munkaórákban, sem költségben nem igényel, hogy drasztikusan tudjuk javítani a rendszerünk biztonságát. Azt a rendszerünkét, aminek egy apróbb gyengesége is a cégünk életébe, emberek megélhetésébe kerülhet. Következő cikkünkben bemutatjuk majd azt a tűzfalmegoldást, ami ingyenes és mind stabilitásban, mind tudásban fillérekből tud nekünk olyan nagyvállalati szintű megoldást biztosítani, ami mögött már jobban biztonságban érezhetjük magunkat.

Facebook