Sokan már a hurka-kolbászra, a halászlére és a szilveszteri bulira készülődnek, így is van ez rendjén. Amint túl vagyunk az ünnepeken vagy éppen van egy kis időnk két ünnep között érdemes azonban régi Windows-unkra is gondolni és a gépünket is megajándékozni karácsonyra. Egy Windows 7-tel telepített gépnek pedig nincs is most szebb ajándék egy friss, ropogós Windows 10-nél. Bevallom magam is nehezen vettem rá mindig magam egy ilyen cserére, egy újratelepítés kész horror volt mindig is, egy kb. 2 napos munka kezdve az adatok lementésével, a friss Windows telepítésével, majd az általam használt kismillió program újratelepítésével és esetleg azok beállításainak, adatainak visszaállításával. Most viszont tippet adunk hogyan ússzuk meg mindezt és 1-2 óra alatt pár kattintással hogyan varázsoljuk újjá gépünket.
Az alábbi frissítési lehetőséget évek óta alkalmazzuk sikerrel, az elmúlt napokban-hetekben tucatjával csináltuk meg sikerrel. Kezdetben sok hibával, gyakori rendszerösszeomlással járt (aminek gyakran teljes újratelepítés lett a vége), mostanra viszont azt lehet mondani szinte minden hibát kiküszöbölt a Microsoft a folyamatban, legalábbis nálunk a nagy számok törvénye alapján is nagyon jók a tapasztalataink. Azonban azok számára akik azt a minimális esélyt is szeretnék elkerülni, ami azzal a (nekem) 2 napos, de jó esetben is sok órányi szenvedéssel járó újratelepítéssel fenyeget, nincs más lehetőség, mint egy alapos mentés. Erre számtalan szoftver nyújt lehetőségeket, mi általában a Hiren’s boot lemezen is megtalálható Acronis True Image megoldását szoktuk alkalmazni, amivel a rendszerlemezről teljes mentést lehet készíteni egy külső winchesterre vagy a gépben található másik lemezre, ami rendelkezik elegendő hellyel. Egy ilyen teljes mentés elkészítése már nem egy annyira egyszerű feladat, bár a szervizben rutinnak számít, egy otthoni felhasználó képességeit rendszerint meghaladja. A vállalkozó kedvűek töltsék le a Hiren’s legújabb boot lemezét, írják ki DVD-re vagy ha nincs optikai meghajtó akkor a Rufus nevű programmal gyártsanak belőle boot-olható pendrive-ot és hajrá, indítsák a gépet róla, majd keressék az Acronis programját a lemezen és annak segítségével a backup menüpont alatt készítsenek egy teljes mentést a C meghajtó tartalmáról egy lemezkép fájlba. Ehhez egy kis segítséget az ittippek.hu oldalunkon találhatnak.
A bátrabbak nyugodtan nekiláthatnak enélkül is a folyamatnak, az adataik nem lesznek veszélyben, legfeljebb egy esetleges nagyobb összeomlás esetén szakértői segítséget kell igénybe venniük az adatok lementéséhez. Nem akarom senki kedvét elvenni, mert az elmúlt hónapokban elvégzett ilyen frissítéseknél szinte 100-ból 100 volt a sikeresek aránya, néhány esetben volt csak valami gubanc és az is inkább csak a frissítés indítása kapcsán, nem a folyamat közben. Ettől függetlenül Murphyke mindig munkálkodik ezt sose felejtsük el. Én gyakran mentésből is legalább kettőt csinálok, ami már a ló túloldala, de sokat tud segíteni a bajban.
A frissítés maga egy rendkívül egyszerű művelet. Indítsuk el régi Windows 7-es gépünket vagy ha már elindítottuk zárjunk be mindent. Töltsük le a Windows 10 frissítési segéd programját innen: https://www.microsoft.com/hu-hu/software-download/windows10 Ha meglévő Windows 10-et szeretne újabb kiadásra frissíteni, akkor a kék frissítés gomb alatti programot kell letölteni, ha egy Windows 7-es gépet frissítünk fel, akkor az eszköz letöltése gomb lesz a nyerő. Ha elindítottuk, akkor ott több opciónk is lesz, tudunk Windows 10-es telepítő DVD-t készíteni, indítható pendrive-ot, illetve helyben frissíteni az aktuális gépet. Ez utóbbit fogjuk most elvégezni. Ekkor a program le fogja tölteni a telepítőt a netről, ami kb. 4-5GB, forgalmi korlátos netkapcsolatról el se indítsuk. Ha lassú a netünk, akkor pedig eltart majd egy darabig, magára is hagyhatjuk a gépet. (Ha több gépünk van otthon vagy másnak is szeretnénk a frissítést elvégezni akkor érdemes lehet egy DVD-t rááldozni és lemezre írni a telepítőt.) Miután a telepítőt letöltötte pár tovább gombot, EULA elfogadást követően megvizsgálja majd a gépünket inkompatibilis programok után, ha ilyet talál ezekről értesít majd minket. Végül az adataink megtartásával és az inkompatibilis programok eltávolításával el tudjuk indítani a frissítést, ami a gép sebességétől függően eltarthat egy darabig, egy korszerű, SSD-vel ellátott gépen 1 órán belül végezni szokott. A gép végül többször újraindul, a legutolsó alkalmával már a Windows 10 köszönt minket néhány alapbeállítással, ahol különböző szolgáltatásokhoz / adatokhoz tudunk engedélyt adni vagy épp megvonni. Amint ezen túl vagyunk beköszön a jól ismert asztalunk, minden adatunk megmaradt és immár a legfrissebb Windows 10 fut a gépünkön.
Természetesen előfordulhat, hogy adódnak nehézségek is, pl. a gépünk nem alkalmas a Windows 10 futtatására, esetleg helyet kell a C meghajtón felszabadítani (úgy 20-30GB szabad hellyel érdemes nekikezdeni), vagy olyan inkomptibilis programok vannak a gépünkön, amik akadályozzák a frissítést. Ezekről az előfeltételek ellenőrzése során értesít minket a telepítő.
A Windows rendszer nem egy ingyenes program és a Microsoft nem a szeretetszolgálat, így a licencelésről sem szabad megfeleldkezni. Hivatalosan minden olyan megvásárolt Windows 7-es termékkulccsal rendelkező gépet, amin korábban már frissítve lett Windows 10-re a rendszer jogtisztán lehet ismét frissíteni Windows 10-re a meglévő licenc segítségével. Sokaknál fordult elő olyan régebben, hogy valami miatt vissza kellett álljanak a Windows 7-re, ez az első Windows 10 verziók esetében igen gyakori volt. Nekik jó hír ez. Gyakorlati tapasztalatból mondom, hogy akik korábban nem frissítettek azoknak is a Windows 7-es telepítőkulcsát automatikusan aktiválni fogja a Windows 10 a frissítést követően, ők hivatalosan nem legálisan frissítenek, de gyakorlatilag nagy valószínűséggel egy aktivált Windows fogadja majd őket. A jogtiszta út itt egy Windows 10 Refurbish licenc lehet, amit 3 hónapnál régebbi, olyan használt gépekre lehet megvenni, amelyekhez van korábbi Windows licenc. Tehát a meglévő Windows 7-es matrica mellé felrakhatjuk az új Windows 10-es matricát, amit jóval kedvezőbb áron, kb. az új licenc árának harmadáért tudunk megvenni. A licenc nélkül nem rendelkezők számára az OEM lesz a megfelelő, legolcsóbb megoldás 30-50 ezer forint közötti összegért (változattól függően), ennek kb. harmada a „felújítós” változat.
Végezetül ejtsünk pár szót egy másik gyakorlati tapasztalatról, amiből mostanában szintén rengeteget csinálunk. Ez pedig a gépcserével egybekötött Windows 10-re frissítés. Ilyen lehet az az eset is, amikor a régi gépünk nem felel meg a Windows 10 alapkövetelményeinek, mármint a Windows 10-et telepíteni éppen még képesek vagyunk, de nem vagyunk megelégedve a teljesítménnyel. A jó hír az, hogy a Windows 7-tel ellentétben, ami sokkal kényesebb volt a hardver változásokra a Windows 10 már sokkal rugalmasabb és az esetek túlnyomó többségében egy teljesen más felépítésű gépbe átrakva is sikeresen elindul. Így ha gépcserével egybekötve váltunk Windows 10-re mi azt szoktuk csinálni, hogy vagy klónozzuk vagy helyben lefrissítjük a régi gépben a rendszert Windows 10-re és amint ez sikeresen megtörtént átépítjük a merevlemezt az új gépbe és onnan indítjuk el a rendszert. A klónozás annyiban jobb (ha egyúttal merevlemezt is cserélünk), hogy így a fentebb már említett biztonsági másolat is rendelkezésre áll a frissítés megkezdése előtt. Természetesen ez így leírva lényegesen egyszerűbb, bár nem egy nehéz művelet igényel némi szakértelmet. Ha gépcserében is gondolkodik ne habozzon szakértőhöz fordulni vele, gyorsan és szakszerűen elvégezhető a gép és az operációs rendszer cseréje is az adatok és a telepített programok meghagyásával.
Ne feledje senki a céldátumot, a Windows 7 támogatása 2020. január 14-én, bő 3 hét múlva végérvényesen lejár. Ezt követően a Microsoft nem készít már hozzá biztonsági frissítéseket és napról napra egyre több olyan szoftverrel is találkozhatunk majd, ami már a Windows 10-re való frissítésre kér meg minket és nem lesz hajlandó működni vagy telepíteni a legújabb változatot. A nagyobb probléma a biztonsági kockázat, ami ezzel jár, és mivel ahogy a cikkben is említettem nem egy akkora feladat ma már ennek megoldása így ne habozzunk elindítani a gépen a frissítést, amíg sül a hurka a sütőben vagy a gyerekekkel formázzuk a mézeskalácsot a Windows ráér a szoba sarkában végigfuttatni a jó öreg Windows 7-esen a frissítést, hogy aztán a Mennyből az angyal már az új rendszerről csendülhessen fel. Akik esetleg elakadnának valahol vagy nem biztosak magukban azoknak szívesen segítünk januárban, amikor is lesz még két hetünk a támogatás lejártáig.
Ezzel a cikkel kívánunk egyúttal Áldott, Békés Karácsonyt mindenkinek, aki olvas minket!
Ügyfeleink igen nagy százaléka belefut a legújabb átverős e-mail-ekbe és naponta több megkeresést kapunk ijedt emberektől, hogy a gépük vírust kapott, illetve érdeklődnek, hogy lehet-e bármi alapja a zsaroló levélnek, amit kaptak. Most felfedjük a bűnözők új módszerének lényegét és megnyugtatunk mindenkit, az újfajta átverések teljesen ártalmatlanok, csupán a nyugalom megzavarására alkalmasak. Persze nem árt odafigyelni pár alapszabályra. Hasznos ötletek a cikkben.
Fontos megérteni, hogy honnan szedik az átverős e-mail-ekhez az információkat, ugyanis gyakran olyan e-mail címre is érkezik, ami nem nyilvános vagy olyan információkat jelenít meg (pl. a felhasználó egy adott weboldalon használt felhasználónevét vagy korábbi jelszavát), ami alapvetően bizalmat ébreszt az emberben. Tényleg meghackelték a gépem? Röviden elintézhetnénk a választ azzal, hogy: nem. Mindenki nyugodjon meg, ez azért nem egészen úgy megy, mint az amerikai filmekben. Különböző vírusokat a gépre juttatva nem lehetetlen küldetés azért, és próbálkoznak ilyesmivel is, de egy biztonságtudatos felhasználó jó vírusirtóval felszerelkezve és pár szabályt betartva sosem fog ténylegesen áldozattá válni az ilyen bűnözők számára.
Egy példa átverős e-mail-re
A bizalmat ébresztő adatokat ugyanis olyan weboldalakról, adatbázisokból veszik, amelyeket korábban feltörtek. Ha valaki például regisztrálva volt korábban egy olyan torrent oldalra, aminek a felhasználó adatbázisát hacker támadás érte korábban, így hozzájutottak az e-mail címéhez, felhasználónevéhez, de gyakran sajnos a fejlesztők hanyagsága miatt a kódolatlan jelszavához is, akkor nem csoda ha ilyen támadás éri rövid időn belül. Ilyenkor jó eséllyel arról kap majd egy levelet, hogy illegális tevékenységet folytatott (torrentezett), és valamilyen szerv nevében kap erről egy hivatalosnak tűnő értesítést, hogy fizessen be x dollárt különben nagy baj lesz. Ugyanez előfordulhat millió más oldal esetében, különböző féle témákban kaphatunk ilyen zsaroló/átverős leveleket. Fizetni pedig jellemzően Bitcoin-ban kell, ez ugyanis teljesen névtelen, nem tudhatjuk hol landol a pénzünk. Soha semmilyen hivatalos szerv nem fog Bitcoin-t kérni tőlünk, már ez ébresszen bennünk gyanút! Azt pedig könnyedén ellenőrizhetjük e-mail címünk megadásával, hogy valamilyen weboldal feltörése kapcsán juthattak-e hozzá adatokhoz hackerek: https://haveibeenpwned.com
Amennyiben saját e-mail címünket megtalálnánk valamelyik adatbázisban és a regisztrációnál olyan jelszót használtunk, ami esetleg az e-mail fiókunk jelszava is, úgy azonnal változtassuk azt meg! Az emberek többsége ugyanazt a jelszót használja mindenhova és így egy ilyen weboldal feltörésével nem csak az oldalon használt jelszóhoz férhetnek hozzá, hanem magához az e-mail fiókhoz is!
Ami még nagyon fontos, hogy gyakran ilyen levelekben képként másolják be a szöveget vagy raknak bele képi elemeket. Az Outlook nagyon helyesen letiltja ezeknek az elemeknek a megjelenítését, ugyanis a betöltésükhöz HTTP lekérésre van szükség, tehát egy külső szerverről fognak betöltődni. Ezzel viszont visszajelzést küldünk azoknak, akik az átverős levelet küldték, ez alapján fogják tudni, hogy megnyitottuk a levelet. Aki tehát spam levelekben letölti a képeket az gyakorlatilag visszajelez a támadóknak, hogy érdemes neki spam-eket küldeni, mert elolvassa őket. Ha gyanús levelet kapunk nézzük meg a feladót (ne a megjelenített nevet, hanem az e-mail címet), a tárgyat, illetve a levél törzséből ami a képek engedélyezése nélkül olvasható. Ha a levél törzse egyetlen kép és nem vagyunk benne biztosak, hogy azt megbízható forrás küldte inkább ne nyissuk meg. Ha a szövegből nem derül ki egyértelműen, hogy az spam levél, de nem értjük miért kaptuk (pl. mostanában gyakran küldenek áramszámlát is az EON nevében), mert nem vagyunk ügyfelei az adott cégnek, akkor vélhetően átverős spam-et látunk éppen. Legkönnyebben lebuktatni ilyen levelet úgy lehet, hogyha linket találunk a levélben, akkor rávisszük az egérkurzort és megnézzük alul a címsorban mit ír a levelezőprogram/böngésző. Pl. ha az EON-tól kapunk levelet, akkor az itt megjelenő weblap címben eon.hu kellene legyen. Vélhetően valami olyan oldal lesz, ami legfeljebb csak hasonlít az adott szolgáltatóra. Megszerzik a bankkártya adatainkat vagy a jelszavunkat és utána gyanútlanul továbbirányítanak a valódi weboldalra. A jó minőségű, adathalászat elleni védelemmel ellátott vírusirtók egyébként ez ellen is védenek minket.
Az átverős e-mail-ekkel kapcsolatban azt fontos még tudni, hogy egy szimpla szöveges, képet tartalmazó levélből vírust kapni nem lehet. Ehhez vagy csatolmányt kell megnyitni, vagy minimum egy weboldalt a levélben szereplő link alól. Ha ilyet nem tettünk, akkor biztosan nincs baj, szimplán dobjuk a kukába a levelet. Legyünk mindig résen, naponta jelennek meg újabb átverési kísérletek, de ezek mindegyike ellen lehet védekezni egy kis odafigyeléssel. Ezen kívül ellenőrizzük néha az itcikkek.hu oldalt friss információkért, a tömeges jelenségekkel kapcsolatban ugyanis eddig is és a jövőben is felhívtuk és fel fogjuk hívni az olvasók figyelmét.
Számos hardverelemet választhattunk volna cikkünk témájául – meg is fogjuk tenni a későbbiekben – de ezúttal mégiscsak a rendszer lelkéről, a műveletvégző egységről, a számítógép processzoráról és annak fejlődéséről lesz szó.
Számítógép processzorok
Ahogyan a rövid bevezetőben is jeleztük, ez az a részegység ami alapján meghatározzuk mennyire gyors vagy sem a gépünk. Persze az elkészült, feldolgozott adatokat tudni kell megfelelő sebességgel tárolni, betölteni, kiírni és vannak speciális feladatok is, de az alapvető műveletek elvégzése mindig is a processzor (CPU) feladata volt és az is marad.
A Neumann-féle számítógépek óta ez a részegység hatalmas fejlődésen ment keresztül. A gyártástechnológia és a miniatürizálás modernizálásával egyre több tranzisztort lehetett egyre kisebb helyre zsúfolni, így a mai processzorok már több milliárddal rendelkeznek. Sokan ismerhetik egyetemről, főiskoláról vagy akár egyéb internetes olvasmányokból az Intel egyik alapítója után elnevezett Moore-törvényt, ami szerint „az integrált áramkörökben lévő tranzisztorok száma – ami használható a számítási teljesítmény durva mérésére – minden 18. hónapban megduplázódik.” Ugyan ez a tendencia ma már azért nem állja meg teljes mértékben a helyét, azért jól mutatja a technológiai fejlődés mértékét.
A processzorok fejlődése
Természetesen bár az alapok még a régiek, a mai processzorok már tényleg csak nyomokban hasonlítanak azokra, amelyekre a számítástechnikai ősatyjai, technológiai óriásai alapoztak. Az első új szelek 2002-ben kezdtek fújni, amikor is az Intel beépítette a HyperThreading technológiát a processzoraiba. Ezt a többszálasításos technikát végülis tekinthetjük a több magos processzorok elődjének, még ha nem is lett annyira sikeres, a gondolkodásmód mégiscsak változott. Korábban a gyártók egyszerre hajszolták az órajelet, az egyre újabb utasításkészleteket és különböző gyártástechnológiai váltásokkal, a kisebb méretű lapkáknak köszönhetően próbálták a fogyasztást és a vele járó hőmennyiséget csökkenteni. Aztán a két nagy gyártó rivalizálása a piacon egy nagy órajelháborúban csúcsosodott ki valahol 4GHz környékén, ahol már nem lehetett a hagyományos léghűtéses technikák mellett kordában tartani a hőt és az energiatakarékossági szempontok is egyre inkább előrébb törtek, ezért taktikát kellett változtatni. Bár a technológia lehetővé tenne ettől lényegesen magasabb órajelet is, az egyéb szempontokat figyelembe véve mindkét nagy gyártó, az Intel és az AMD is belátta, hogy nem jó az irány. Elkezdték tehát a magot fejleszteni és az egy órajel ciklus alatt elvégzett műveletek számát növelni. Erre született első megoldásként a HyperThreading, ami többszálú feldolgozást tett lehetővé és nem keverendő össze a multitasking fogalmával, ami az operációs rendszerekből jön. Természetesen nem minden program futása gyorsult ettől, viszont a hardverrel együtt fejlődött szoftverek lehetővé tették a feldolgozás gyorsítását, miközben a gyártó nem növelte az órajelet. Képzeljünk bele abba, hogy egy gyártósornál ülünk, ahol egyenletes tempóban végezzük a munkánkat. Két művelet között van egy pici időnk, így a jobb kihasználtság érdekében beszervezünk oda valami olyan feladatot, amit a köztes időben el tudunk végezni vagy netán olyan feladattal töltjük ki az időt, amivel gyorsítunk majd a következő művelet elvégzésén. Valami hasonlóról szólt a többszálasítás, némi plusz szervezéssel, a szoftverek hozzá hangolásával önmagában ezzel a funkcióval is sikerült gyorsulást előidézni.
Persze ez még csak az előfutára volt a későbbi technikának, a több magos processzoroknak. Itt már több futószalag fut egyszerre, mindegyik dolgoz fel adatokat. Aztán ennek továbbfejlesztéseként a gyártók elkezdték szervezni a magok közötti munkát, közös gyorsítótárat (cache) vezettek be és a kezdeti változatok után valódi csapatmunkát kezdtek végezni ezek a magok. Közben persze történt még számos fontos újítás is, például a memória vezérlés terén, először az AMD-nél, majd nem sokra rá az Intelnél is bekerült a memória vezérlő a processzor foglalaton belülre, így sokkal közvetlenebb és gyorsabb memóriavezérlést lehetett megvalósítani. A processzormagok közötti szervezés fejlesztése aztán elhozta számunkra a ma kapható processzor generációt és egy új irányvonalat mutatott a gyártóknak, amit a mai napig követnek.
A mai modern processzorok
Ha már az irányvonalakról esett szó nagyon fontos megjegyezni egy szintén processzorokhoz köthető, de kicsit más jellegű vonalat. Ez pedig nem más, mint a beépített grafikus processzor, amit a gyors elérésű memóriavezérlő sikere alapján az AMD vezetett be először. Ezeket nevezik CPU helyett APU-nak, hiszen a szokványos feldolgozó egység mellett a tokozásba belekerült egy grafikus chip is, amit amúgy korábban az alaplapra forrasztva vagy külön videokártyán vásároltunk meg. Mivel fizikailag messzebb vannak a processzor kimeneteitől és így némi extra válaszidővel tudnak csak kommunikálni, ha nincsenek egy helyen. Így a memóriavezérlőhöz hasonlóan nagy sikert aratott ez a technika, amit rövid időn belül az Intel is átvett és a ma kapható processzorok nagy részében meg is található ez a grafikus chip, így az alaplapon lévő monitor csatlakozók csak egy kivezetésnek tekinthetőek, a képi elemek előállítása már a processzorban zajlik. Ezek az egységek ma már egészen elfogadható teljesítményre képesek, de azért ha igazi grafikus teljesítmény kell, mondjuk játék vagy 3D tervezési feladatokra ugyanúgy kénytelenek leszünk egy plusz videokártyával bővíteni a gépet.
Aztán van egy másik irányvonal is, amit pedig a mobileszközök elterjedése keltett életre. Valójában ezekben nem a hagyományos típusú CPU-k vannak jelen, hanem úgynevezett RISC típusúak, amely a Reduced Instruction Set rövidítésből ered, tehát ezek lényegesen egyszerűbb felépítésű, csökkentett utasításkészlettel rendelkező egységek. Lényegében minden egyszerűbb hardver ilyen típusú processzort használ, legyen ez egy hálózati eszköz (pl. router) vagy akár egy bővítő kártya (pl. hálózati kártya) vezérlő chip-je. Mivel a mobileszközök sokkal egyszerűbb felépítésűek voltak kezdetben, ezért ez az architektúra terjedt el bennük, melyeket továbbfejlesztettek és az X86 és AMD64 architektúrás példányokhoz hasonlóan ugyanaz az irányvonal mutatkozik meg bennük, egyre inkább javítják a többmagos feldolgozást, a gyártástechnológiát és ezzel érnek el egyre jobb műveleti teljesítményt, egyre kevesebb felhasznált watt-al. Ezen a területen a hagyományos Intel-alapú processzorok éppen emiatt nem rúgnak labdába, mivel a teljesítmény/fogyasztás arány az akkumulátoros eszközökön elsődleges prioritással bír, az okostelefonok piacán nem véletlen sokan azt nézik melyik példány hány napig bírja egy feltöltéssel.
Ezen a ponton tegyünk egy rövid, de érdekes történelmi kitekintést hogyan is alakult a két nagy processzorgyártó története. Egészen pontosan sokan nem is gondolnák hogyan keletkezett az AMD, a „kisebbik” óriás. Annak idején a 70-es években, amikor a mai számítástechnika meghatározó alakjai bontogatták szárnyaikat még csak egy nagy processzorgyártó létezett, aki a 8086-os processzorával történelmet írt a piacon, ez volt az Intel. Ennek az architektúrának az alapjaira épülnek a mai processzorok, egészen pontosan a 32 bites részük, a 64 bitest már AMD64-nek hívják. Senki nem gondolná, de mégis igaz, az AMD-t az Intel keltette életre, nem szimpla inspirációval, hanem tőkét, tudást és pénzt adott egy csapatnak, hogy létrehozzanak egy konkurens céget a piacon, aminek odaadták egy licencszerződés keretében az X86-os processzorok gyártásához szükséges jogot is. Mielőtt bárki azt gondolná nem őrültek meg az Intelnél, nem csupa jó szándék vezérelte őket. Amerikában akkoriban (és talán még ma is) volt egy olyan törvény, ami kizárta állami beszerzésekből a monopól helyzetben lévő cégeket. Márpedig a friss technikára bőven lett volna kereslet az államtól, de a törvényeik kizárták, hogy az Intel beszállítson. Ezért kellett egy konkurens, aki úgysem jelent veszélyt, így hoztak létre egyet maguknak. Aztán később ez a konkurens, először a 80-as években a K6-os processzorok megjelenésével, majd a K7 Athlon életre keltésével tört nem kevés borsot a riválisa orra alá, majd most a legújabb Ryzen processzorokkal, de ne rohanjunk ennyire előre…
AMD Ryzen
A rövid történeti kitekintés és az egyéb utak megtárgyalása után térjünk vissza eredeti témánkhoz, a ma kapható hagyományos PC processzorokhoz, ide sorolva a mai kínálat többségét kitevő APU-kat is, tehát a grafikus maggal is rendelkező változatokat. Az elmúlt néhány évben a fejlődés kicsit leragadt, nem pörgött akkora intenzitással, mint azt korábban megszokhattuk. Ennek több oka is van. Egyrészt az Intelt korábban nagyon megszorongató rivális AMD folyamatosan lemaradt az elmúlt kb. 10 év versenyében, így nem volt ami a nagy óriást igazán cselekvésre ösztönözze. Ezzel együtt a hagyományos PC ipar is visszaesett (a mobileszközök terjedésével), illetve átalakult és változott a felhasználás is. Míg korábban a nagyteljesítményű processzorok tipikus felhasználói a gamerek voltak, addig a játékkonzolok elterjedésével egyrészt a PC ipar ugyancsak alulteljesített (bár a konzolokban is hagyományos CPU-k találhatóak), ráadásul korábban elértek egy olyan teljesítményszintet, aminél a legtöbb alkalmazás egyszerűen nem igényelt többet. Kevesen vágnak videót, terveznek 3D-ben, vagy renderelnek, esetleg játszanak 4K-ban, ami igazán igénybe venné ezeket a processzorokat. A kereslet és az igény csökkenése pedig szintén nem vitte előrébb a gyártókat, pontosabban az AMD ezidáig gőzerővel dolgozott egy nagy dobáson, amit a Ryzen névvel fémjelzett processzoraival nemrégiben piacra is dobott. Az pedig, hogy mennyire igaz a fentebbi megállapítás, miszerint a nagytestvér ellustult jól példázza, hogy az első Ryzen teszteket követően az Intel azonnal lépett és elővette a tarsolyából az i9-es processzorát, ami az i5 és i7 folytatásaként szeretné megszorongatni a kistesót. Az AMD erre válaszként bejelentette újabb Ryzen processzorok érkezését, így az elkövetkező hónapok ádáz teljesítmény csatával fognak telni.
Intel Core i9
Természetesen ezzel együtt az irányvonal nem változott. Az AMD a Ryzen-nel teljesen átszervezte a processzora feldolgozási folyamatait, miközben az érkező új termékei az előzőekhez képest újabb gyártástechnológiával és alacsonyabb órajelekkel érkeznek, miközben a felszabaduló watt-okat további magok táplálására fordítják, tehát tovább növekszik a magszám. Korábban éppen az mutatta az AMD gyengeségét, hogy a csúcs processzoraival az Intel középmezőnyével úgy versenyzett, hogy közben a lehető legmagasabbra növelte az órajeleit, közelítve a 4GHz-es lélektani határokhoz, ahol magas fogyasztással, kezelhetetlen melegedéssel kellett megküzdeni. Ahhoz, hogy megértsük a mai processzorokban rejlő erők forrásait egy autós példával fogok élni, ami tökéletesen példázza mi történik ma a számítástechnika ezen területén. Egy mai autó motorjának a teljesítményét ugye sok tényező határozza már meg, régen a motorok ún. sima szívók voltak, 4 henger, 8 szelep, és hozzá a köbcenti. A processzorok esetében az órajel pontosan ugyanaz, mint az autók esetében a köbcenti. Szerepe ugyan van a lóerők számának alakulásában, de ma már a gyártók törekednek a kis köbcentis, turbós motorokra, ahol általában már 16 szelep dolgozik, változott a befecskendezés (ahogy a processzorokban a szervezés), és V6, V8 motorok is elérhetőek turbós és sima változatban is utcai autókban. A befecskendezés tehát legyen a processzor belső munkaszervezése, a hengerek száma a processzor magok száma, a szelepek pedig a végrehajtási szálak (HyperThreading), turbónak tekinthetjük a beépített memóriavezérlőt, az új processzorokban jelen lévő órajel kezelő automatikát, amit ráadásul TurboCore-nak is hívnak (visszaveszi menet közben XY kevésbé terhelt mag órajelét és a felszabaduló energiakerettel megtolja picit a terheltebbek órajelét), végül pedig a köbcentihez hasonló mérőszámként ott áll az órajel. Ezeknek a technikáknak a képlete adja meg egy mai processzor teljesítményét. Az autós példa azért is nagyon jó, mert még egy halom fontos ponton lehet párhuzamot vonni. Hiába a nyers motor erő, ha nem sikerül azt átvinni az útra (processzor-memória közötti tempó és a bevezetőben már említett háttértárak szerepe), illetve a teljesítményleadás nem egy állandó függvénye. Az autóban az adott sebességi fokozathoz társított fordulatszám ad egy értéket, hogy mekkora a nyomtaék és lóerő azon a ponton (teljesítmény görbe), a számítógép processzor esetében pedig ugyanez a helyzet az adott alkalmazások futtatása során. Az egyik fel van készítve többszálas/több magos feldolgozásra, a másik nem, az egyik program kihasznál egy adott utasításkészletet a processzorban a feladata gyorsítására, a másik nem. Az egyik program a CPU egyik egységét, a másik a másikat mozgatja meg jobban és ezek nem egyforma sebességre képesek, továbbá adott esetben belejátszik a képletbe az első, második és harmadik szintű gyorsítótár mérete és sebessége is. Így a „nyomaték görbe” vagy a PC esetében a teljesítmény típusonként változó. Ugyanígy a szerverekbe gyártott processzorok (Intel Xeon, AMD Opteron) teljesítménye is eltér szerver környezetben a hagyományos asztali modellekhez képest, mivel más képességekkel vannak kiképezve, másra vannak optimalizálva.
Ennek megfelelően érdemes egyébként a megvásárolni kívánt egységet is megválasztani. Ezzel el is érkeztünk utolsó témánkhoz.
Milyen processzort válasszak?
Rengeteg szempont létezik a kiválasztásnál, szinte lehetetlen minden felsorolni és kitárgyalni.
Első körben fontos tisztázni milyen felhasználásra szeretnénk elsősorban használni, ahhoz pedig milyen teljesítményre van szükség. A szoftver gyártók meg szoktak adni egy alap specifikációt, ami iránymutatásnak megfelel, általában az ajánlott oszlopot érdemes elolvasni.
A felhasználási kör már segít kiindulni. Amióta világ a világ ár/teljesítményben az AMD mindig az Intel előtt volt. Nem is nagyon tudott mást tenni a fennmaradás érdekében a kisebbik gyártó, egyszerűen olcsóbban adja az ugyanolyan teljesítményű megoldásait a riválisánál. Tehát a pontszám/forint mutató jobb. Akik figyelmesen olvasták az előzményeket itt most az is beugorhatott nekik, hogy a pontszám az bizony felhasználási területenként változhat, tehát az arányban csak az ár a fix. Általánosan elmondható az elmúlt időszak tendenciáiból, hogy az AMD-t a játékosok veszik. A játékok rendre jól futnak több magon, illetve az AMD az ATI felvásárlással egy olyan GPU gyártót kebelezett be ami jót tett a cégnek ezen a területen és ez a processzorok, a grafikus képességek terén is jól látszik. Nem véletlen, az XBox játékkonzolokban hosszú ideje AMD-ATI párosítás lakik. Ugyanakkor ha a játékosok szűk rétegét elhagyjuk a többi területen már inkább az Intel érvényesül. Az energiagazdálkodási szempontokat figyelembe véve régóta köröket ver az AMD-re, tehát ahol ez magasabb prioritású, fontosabb szempont ott biztosan valamelyik Intel modellből kell választani. Az irodai processzorok terén az igényelt teljesítménytől függően valamilyen Celeron vagy Pentium típust, komolyabb munkákra már az i betűvel kezdőeket. Tehát i3, i5 és i7, hamarosan pedig az i9 is elérhető lesz. Az i3-as modellek már komolyabb irodai felhasználásra, néhány éves játékokhoz, kicsit nagyobb műveleti teljesítményt igénylő feladatokra is alkalmas 2 magos processzorok. Az i5-ösök már az Intel komolyabb játékok, 3D-s alkalmazások, 4K-s videók kezelésére is alkalmas 4 magos megoldásai. A legnagyobb műveleti igényű alkalmazásokhoz pedig ott vannak a leggyorsabb i7-es modellek. Ezt a piacot formálja most át egy kicsit az AMD új Ryzen szériája, amely a csúcsra tör és a nagyobb modelljei rendre az i7-esekkel szállnak ringbe, persze ennek megfelelően alakulnak az áraik is. Annak eldöntésére pedig, hogy kinek melyik a legjobb választás számos interneten elérhető teszt segít eligazodni, ahol rendre tesztelnek Photoshop-ot, renderelést, videó vágást, különböző játékokat és 3D-s dolgokat, tömörítést és nagyon sok minden mást. Ezeken meg lehet találni egy-egy típus hogyan teljesít.
Aztán sokak számára lehet érdekes az is, hogy az adott processzorban található GPU mire képes. Ma már a legtöbb alkalmas nagyfelbontású filmek akadásmentes lejátszására, vagy néhány éves játékok futtatására is. Sokan nem akarnak külön videokártyát, hanem az APU-ba integrált megoldás elegendő nekik. Minden processzorban más grafikus chip lakik, így az is elképzelhető, hogy egy erősebb modellt kell válasszunk ahhoz, hogy ne kelljen különálló VGA kártyába is beruháznunk.
Végül ejtenék pár szót az utasításkészletekről is. Vannak olyan programok, amelyek Intel processzorral futnak jobban és vannak, amelyek AMD-vel. Ennek egyik oka lehet a bennük rejlő utasításkészlet is, amelynek a lényege, hogy bizonyos célfeladatokat máshogyan oldanak meg, de ezekhez mindenképpen szükség van szoftveres támogatásra. Ha egy adott processzorban jelen van egy ilyen utasításkészlet, amit az adott program használ és a másikban nincs jelen, akkor az átlagostól eltérő sebességkülönbséget is érzékelhetünk a két egység teljesítménye között. Ezért is jöhet jól egy ilyen átfogó teszt ahol esetleg a speciális célszoftvert is kipróbálták a kiszemelt processzoron. Ha normál irodai munkára veszünk gépet, akkor szinte bármelyik, akár a legolcsóbb processzorral is megvehetjük, fontosabb az alacsony fogyasztás és a kis hő, míg játéknál ez a szempont nagyjából az utolsó helyre lép vissza és első a teljesítmény.
Reméljük cikkünket hasznosnak találta és segíthettünk újabb nézőpontokból megmutatni a témát. Ha ötlete, észrevétele vagy kérdése van ossza meg velünk, akár itt vagy a Facebook oldalunkon, örömmel válaszolunk rájuk!
A weboldalunkon sütiket használunk a felhasználói élmény fokozása céljából, hogy megjegyezzük a beállításokat és az ismételt megtekintéseket. Az elfogadásra kattintva minden ilyen süti használatát elfogadod.
This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may affect your browsing experience.
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
