Történet – Szakértőnk és az órajel

A történet nemrégiben esett meg velünk. Egy nagyobb szerver parkkal rendelkező ügyfelünk keresett meg minket azzal, hogy szüksége lenne egy nagy kapacitású szerverre, amin az ügyviteli szoftverének az MSSQL adatbázisát futtatná. Most is rendelkezik egy elég erős géppel, de a szoftverből hamarosan új verziót vezetnek be, az adatbázis dinamikusan nő és már most is több száz gigabájt. Kell tehát egy még erősebb vas, ha már egyszer úgyis új rendszer épül. Mivel ismertük a dolgok pontos hátterét, nagyjából tisztában is voltunk a szükséges hardverrel, így a régi szerverre (ami szintén nem gyenge) kb. még 20%-nyi teljesítményt, plusz memóriát ráhagyva elküldtük az első ajánlatot.

Majd jött az ügyfél által megbízott szoftveres szakértő, aki megmondta, idézem: “3-3,5 órajel kell, különben a program lassulni fog”. Rendben. A mértékegység kimaradt, de nem baj, értjük. Mármint nem, nem értjük. Az órajeltől lesz gyors? Mint tudjuk az adatbázis rendszerek aztán szeretik a sok processzormagot, a rengeteg memóriát, a gyors merevlemezt. De hidegen hagyja őket mennyivel ketyeg az a nyomorult processzor, mert mint tudjuk már régesrég nem az a processzorok teljesítményének mértékegysége. Ajánlottunk hát egy 3,4GHz-es processzorcsodát magas fogyasztással és jó hőleadási képességekkel, mert az úgy jó. Az eredetileg tervezetthez képest még 10%-ot dob a teljesítményen, de szekértőnk még mindig nem érti, hogyan lehet a jelenlegi CPU toplista élén egy 2,5GHz-es Xeon processzor, és hogyan verhet a 3,4GHz-es csodára 20-30%-ot egy 2,2GHz-es Xeon, amikor az messze elmarad a 3GHz-től. Szívem szerint javasoltam volna egy LGA775 foglalatú Intel Pentium 4-et, ami gyárilag 3,8GHz-en megy, az a tuti. Persze szakértőkre szükség van, a szakértelmük kincs számunkra, hiszen nélkülük most nem jöhetett volna létre ez a cikk. 🙂

Erről ez a klasszikus juhász vicc jut eszembe, ami nagyon aktuális most:

Egy idős juhász a réten legelteti a nyáját, amikor a közeli országúton egy vadonatúj Mercedes tűnik elő a porfelhőből. Az autó hirtelen megáll a juhász mellett, a lehúzott ablakon kiszól egy öltönyös fickó:
– Uram! Ha megmondom, pontosan hány birkája van, nekem ad közülük egyet?
A juhász végigméri a fickót, és rábólint:
– Nem bánom.
A fiatalember kiszáll az autóból, előveszi a laptopját, az Interneten felcsatlakozik egy GPS műholdas navigációs rendszerre, beszkenneli a területet, majd odafordul az öreghez:
– Pontosan 2714 birkája van.
– Valóban – feleli a juhász – válasszon egyet.
Az idegen kiválaszt egy állatot, és beteszi az autóba.
A juhász utánaszól:
– Ha megmondom mi a foglalkozása, visszakaphatom?
– Persze! Miért ne?
– Fogadjunk, hogy maga egy tanácsadó.
– Tényleg az vagyok. Hogy találta ki?
– Nem volt nehéz. Maga egyszerűen csak megjelent itt, holott senki nem hívta. Jutalmat akart egy olyan válaszért, amit már eleve tudtam, egy olyan kérdésre, amit senki nem kérdezett. Aztán meg el akarja vinni a puli kutyámat!

Vicc – Egyszer volt egy fiatal férfi…

Egyszer volt egy fiatal férfi, aki a világ legnagyobb írója szeretett volna lenni. Amikor megkérdezték, mit ért ezen, azt válaszolta:
– olyan dolgokat akarok írni, amit az egész világ olvasni fog,
– olyat, amire az emberek valódi érzelmekkel reagálnak,
– olyat, amelytől sikítani, sírni, a fájdalomtól és dühtől ordítani fognak.
Kívánsága teljesült, most a Microsoftnál dolgozik, hibaüzeneteket ír.