Mennyire fontos a mi szakmánk?

Mivel úgy érzem és úgy látom a mai világ egyik legkevésbé megbecsült, megértett és leginkább alulértékelt szakmája az informatikus, ezért a korábbi gondolatébresztő cikk folytatásaként szeretnék valamit ismét átadni azoknak, akik erre fogékonyak és szeretnének valamit megérteni a mi szakmánkból.

Először is kezdeném ott, hogy hiába alulértékelt, ennek ellenére a mai 21. századi világban az egyik legfontosabb szakma a mienk. Ezt lehet vitatni, lehet rajta vitatkozni pro és kontra a végtelenségig, de ettől még tény. Ha veszi a fáradtságot és végig olvassa ezt a cikket az olvasó meg is fogja érteni miért mondom ezt.

Ha Önnek a világ legfontosabb hivatását kellene megneveznie, mi lenne az? Azt hiszem, hogy az orvos. Ha betegek vagyunk, csak Ő segíthet, ha netán élet és halál közt vagyunk az mindent felülír. Ha az élet, az egészség hiányzik nincs értelme semminek. Én az orvosokra szavazok, a legfontosabb hivatás az övék, szerintem ebben a legtöbben egyetértenek velem. Ha életet kell menteni, óvni az egészséget csak rájuk számíthatunk. Természetesen egy orvos is korlátozott lehetőségekkel bír, ha mondjuk visszamegyünk 100 évet az időben. Könyvekből kikeresheti, ami neki éppen kell, a recept íráshoz nem kell neki feltétlen számítógép és sok mindent meg tud oldani anélkül is. Persze az Ő hatékonyságát is nagyban növeli az informatika. Ha ma egyik napról a másikra kivonnánk az informatikát a világból összeomlanának a kórházak és emberek halnának meg. Persze ez csak amiatt van, hogy nagyban támaszkodnak a modern technológiára, ha kell nagyon nehezen, de vissza tudnának állni a középkori szintre. Az ellátást nem tudnák ilyen színvonalon és mértékben megszervezni, rosszabb minőségű ellátással több egészségügyi dolgozóra lenne szükség. Itt már azért érzékelheti a kedves olvasó, amire az elején utaltam, amikor azt mondtam az egyik legfontosabb szakma ez. Az aktuális példa csak egy csepp a tengerben, hogy hogyan és miért könnyíti meg az informatika a napi életünket.
Ha az orvosokat sorolom az első helyre, akkor azt is mondhatom az informatikus a következő a sorban. Nem csak azért, mert az első helyen lévő orvos szakmája is nagyban függ tőle, hanem azért, mert ma már szinte mindenkié. A modern kor legnagyobb kincse, az információ, az adat élete, egészsége felett álló szinte mindenható úr. Ezért is fontos, hogy mennyire becsüljük meg, mert ahogy az orvosok közt is van jó és rossz, ugyanúgy az informatikusok közt is. Ahogyan az egyik felelőtlenül bánik az egészségünkkel, az életünkkel, ugyanúgy a másik az életünket jelentő adatainkkal teszi mindezt.
Sajnos nagyon sok adatok feldolgozásával foglalkozó, azzal pénzt kereső ember, de ami még nagyobb baj még rengeteg olyan döntéshozó is van a mai világban, akik nincsenek ezzel tisztában. Nagyon sok olyan cég van, ahol az informatikára egy szükséges rosszként tekintenek és úgy közelítik meg a rendszereik üzemeltetésének kérdését, hogy mi az a minimum pénzösszeg, amiért a saját adatfeldolgozó rendszerét el tudja működtetni. Nem gondolkozik tovább, hogy esetleg valamiféle védelmi megoldást is ki kellene építeni a már feldolgozott adatok védelmére, gondolok itt vírusirtóra, megbízható hardverre, megfelelő szoftverekre, mentési megoldásokra és az IT hátteret biztosító rendszerek üzemeltetésére. Elvégre veszek egy gépet, rakok rá egy lopott Office-t és máris Word-ben, Excel-ben gyárthatom az adatokat. Aztán majd gondolkodunk utólag, ha valami elveszett, hogyan lehetne visszaszerezni. Vélhetően nagyon drágán vagy sehogy.

Mindenkinek az egészsége mellett a második legfontosabb az anyagi biztonsága. Mégis vannak a 21. században még olyan cégvezetők, akik nem gondolkodnak el azon, hogy az anyagi biztonság egyenlő a vállalkozásom adatainak biztonságával. A képlet nagyon egyszerű. Nem törődtem az adataim biztonságával, az adataim hardver/szoftver/vírus/emberi hiba okán elvesztek. Ha szerencsém van csak olyasmi veszett el, ami pótolható, esetleg fennakadásokat és kiesést okoz, nem jár jelentős anyagi kárral. De az is előfordulhat, hogy a cég csődbe megy ennek köszönhetően. Hozzáteszem azok az emberek, akik így gondolkoznak vagy nem vezetnek nagy cégeket, mert éppen az egyszerű gondolkodásmódjuk okán sose fognak magasabb szintre eljutni, vagy ha egy nagyobb cég vezető beosztásában helyet is kapnak hamar távozniuk kell onnan, mert aki egy magas szintre eljut annak a gondolkodásmódja is sokkal profibb már. Így a felettesük hamar felismeri majd a hiányosságot. Jó esetben, mert azért erre is látunk nap, mint nap példát, amikor komoly cégeknél magas beosztásban vannak oda egyáltalán nem illő gondolkodású emberek.
Egy másik nagyon fontos gondolat, ami rámutat mennyire nem gondolkoznak el sokan az informatika súlyán és fontosságán. Mindenki, aki döntéshozó pozícióban van tegye fel magának a következő néhány kérdést:
1. Mennyit költök havi szinten takarításra?
2. És kényelmi dolgokra?
3. Az autók fenntartására?
4. Biztosításra?
5. Sallangokra?
6. Ezekhez mérten mennyit informatikára?
Persze önmagában így vizsgálva a kérdést nem biztos, hogy jó következtetésre jutunk. Láttunk már nagyon magas összegért kritikán aluli szolgáltatást is, vagy épp fordítva. De általában ahogy a mindennapi életben a boltban kapható termékeknél is lenni szokott, általában az egy személyes kis BT-k és olcsójánosok az elvárható minimum szint alatti szolgáltatást nyújtanak, a jobbak drágábban dolgoznak, de profibb szolgáltatást adnak. A kérdések kiértékelésére visszatérve mindenesetre elmondható, ha valaki a felsorolt pontok némelyikénél kevesebbet költ az informatikai hátterére, annak érdemes lehet újraértékelnie a dolgok fontosságát. Csak egy gyors példával éljek minek egy olyan cégnek profi takarítást végeznie az eladóterében, aki közben pár ezer forintokat megspórolva mondjuk egy vírusirtón másnap elveszti a számlázóprogramja minden adatát, így nincs mivel kiszolgálnia a szép tisztán ragyogó üzlethelységben a vendégeket.
Biztosításra ugyanakkor szinte mindenki költ. Mindenki retteg attól, hogy leég az épület, beázik a tető és elúszik minden, esetleg a drága autóben esik kár egy parkolóban. Mindenre biztosításokat kötünk, fizetünk érte keményen, miközben az egyik legfontosabb és legnagyobb értékre még a legminimálisabb összeget sem akarjuk rászánni. Sokszor egy éves biztosítási díj töredékéből évekre meg lehetne oldani az adatok biztonságos tárolását, ez ugyanakkor sokakat teljesen hidegen hagy. Az is tény, hogy önmagában nem elég akár csillagászati összegekért megvenni a csúcsszuper informatikai rendszereket, azokat üzemeltetni is kell, méghozzá jól. Ehhez nagyon kevesen értenek igazán, sok informatikus érhető el a piacon, jóból viszont nagyon kevés van.
Ha már több ponton az orvosok munkájához hasonlítottuk az informatikust is, itt is van egy újabb párhuzam. Az informatikus szakma is komoly tudást és precizitást igényel. Ahol ez hiányzik nem lesz jó a végeredmény sem. A jó informatikus végeredményben pénzt takaríthat meg nekünk és jobb az elérhető legjobb biztosítási ajánlattól is, amikor az adataink biztonsága a tét. Sokan akkor tudják csak meg mennyire fontos jó kezekbe helyezni a rendszerüket, amikor már megtörtént a baj, mert a legtöbb laikus ugye nem látja addig a különbséget. Az is tény, hogy sok esetben sok jó megoldás is létezik, az igazán jó informatikus pedig ezek közül képes megtalálni a legjobbat.

Végezetül összefoglalva legegyszerűbben úgy is megfogalmazhatjuk, hogy éppen az informatikus szakma az, ami megkülönbözteti a 21. századot a huszadiktól. Semmi sem volt még a történelem során olyan hatással a világra és a benne zajló életre, mint az informatika. Talán az elektromosság feltalálását említhetnénk, de egyedül önmagában az sem változtatta meg ennyire a világot. Nem véletlen ma már a legnagyobb háborúkat is számítógépek mögött vívják és alapvetően megváltoztatja az informatika mindenki életét. Ennek a modern világnak a működtetéséhez pedig informatikusokra van szükség. Nem csak akkor van szüksége a minket körülvevő kismillió rendszernek ránk, amikor baj van és gyógyítani kell, hanem már a hatékony, megfelelő működtetéséhez is szükség van ránk.

A 21. századi valóság

Hello. Gordon Pizza?
Nem Google Pizza!
Rossz számot hívtam?
Nem uram, a Google felvásárolta a Gordon pizzát.
Oké. Szeretnék rendelni…
Nos uram, a szokásosat kéri?
A szokásosat? Ismer engem?
A hívó azonosítója szerint az utolsó 12 alkalommal pizzát rendelt sajttal, kolbásszal és vastag tésztával.
Szuper! Ezt kérem.
Ajánlhatok ezúttal rukkolás ricottás pizzát szárított paradicsommal?
Nem. Utálom a zöldségeket.
De a koleszterin szintje nem megfelelő.
Honnan tudja?
A subscribers guide-on keresztül. Rendelkezésünkre állnak az ön vérvizsgálati eredményei az elmúlt 7 évből.
Rendben, de nem akarok ilyen pizzát, már bevettem a gyógyszeremet.
Nem szedi rendszeresen a gyógyszerét. Mindössze egyetlen 30 tablettás dobozzal rendelt 4 hónappal ezelőtt a Drugsale Networktől.
Másik gyógyszertárból vettem a többit.
Nem találom a bankkártya tranzakciók között.
Készpénzzel fizettem.
De nem vett fel ennyi készpénzt a bankjából.
Máshonnan is van készpénzem.
Nem találom az adóbevallásában, hacsak nem szürke módon jutott hozzá.
Mi van?! Elég! Herótom van a Google-től, a Facebooktól, az Instagramtól, a twittertől, a WhatsApptól. Elmegyek egy szigetre, ahol nincs internet, se mobil, se senki, aki kémkedne utánam.
Értem uram, de meg kell újítania az útlevelét, mert 5 hete lejárt…

Gondolatébresztő a rendszergazdákról, avagy mi zajlik a háttérben

Nincs még egy olyan sztereotípiákkal és félreértelmezésekkel teletűzdelt szakma, mint az informatikus. Az orvosok, a tűzoltók, a rendőrök vagy akár a gyári dolgozók munkája mind-mind az ember szeme előtt zajlik, jobban belelát és meg tudja ítélni. A maga nemében mind megbecsült szakma és jól mérhető az elvégzett munka minősége, mennyisége. Az orvos kezében ha sokan gyógyulnak fel hálásak neki, ha sokan meghalnak akkor nem annyira, a tűzoltó ha eloltja a tüzet megköszönik neki az emberek. A rendőrök megítélése kis hazánkban elég kétes, amit maguknak köszönhetnek, de alapvetően ha úgy végzik a dolgukat amire felesküdtek őket is tudják szeretni az emberek. Az ügyvéd jogi tanácsokat ad, segít az ember jogait érvényesíteni, a buszvezető elviszi az embert reggel munkába és onnan haza. Csupa olyan szakma, ami a szemünk előtt zajlik, amit tapasztalunk mi magunk is, nem csak az az ember, aki abban él.

És akkor van az informatikus. Az általános sztereotípia, hogy a sötét szobában éli mindennapjait a világtól elzárva, hamburgeren, sültkrumplin és kólán él, általában szemüveges, szeplős, pattanásos meg néha kancsal és mivel fény ritkán éri ezért nagyon sápadt is, de a gombokat gyors egymásutánban nyomogatja a gépén. Soha senki nem tudja mit csinál, a munkáját rejtélyek övezik, de leginkább az emberek dolgainak megfigyelése a célja, ezért jóban van a vezetőkkel, akiket információkat lát el mindenkiről, amúgy semmi mást nem csinál. Gyakran videojátékokon játszik, mondhatni azzal tölti minden szabadidejét és legfeljebb kutyája vagy macskája van, azok is valamilyen szinten digitalizálva élnek körülötte, hálózatra kötött automatizált etetővel és webkamerával megfigyelve. Rövid összefoglaló nevén Ő a “kocka”.

Kétségtelen vannak olyanok, akikre egyik-másik vagy egyszerre akár több megállapítás igaz. De egyszerre mind biztosan nem. Az viszont nem sztereotípia, hogy az emberek nem látják és nem becsülik meg a munkáját (tisztelet a kivételnek), részben mivel nem is látják át, részben azért mert nem is gondolják át mi zajlik a háttérben. Egy dolgozó reggel amikor bemegy és bekapcsolja a gépét, van internet, eléri a szervert, a nyomtatásra kattintva megmozdul a nyomtató, a küldés gombra elmegy az e-mail és célba is ér, a különböző programok teszik a dolgukat, ez mind teljesen természetes. Ha nem megy az internet nyilvánvalóan az informatikus a hibás, mert elrontott valamit vagy a szolgáltatónál egy másik, aki rosszul végezte a dolgát. Ha nem elérhető a szerver, mert éppen nincs hálózat az nyilvánvalóan a helyi informatikus hibája lehet csak, mert biztosan elbabrált valamit, ahogyan az e-mail küldés is hiszen olyan nem lehet, hogy valami úgy álljon meg, hogy Ő nem hibázott el valamit.

Kétségtelen tény, hogy akad ilyen is, azonban alapvetően az informatikus azért van, hogy az ilyen jellegű problémákat megoldja és nem azért vannak ilyen gondok, mert informatikus dolgozik és hibát generál a rendszerben. Aztán amikor vírustámadás éri valamelyik gépet, szinte kivétel nélkül a felhasználó nemtörődömségéből, tudatlanságából vagy szimpla figyelmetlenségéből, akkor is sokszor az informatikus az első számú célpont, mert miért is kapott az adott gép vírust. Emellett a valóság az, hogy egy felhasználó pár másodperces hibáját több órányi megfeszített munkával állítja helyre, vagy ha úgy tetszik “tüzet olt”, csak máshogy mint a tűzoltó, hogy aztán megint működjön a teljesen alapvető összes szolgáltatás, az internet, gombnyomásra elmenjen a levél, stb. Csak míg a tűzoltót kedvesen kávéval kínálják és nem kérik rajta számon a leégett házat addig az informatikus magyarázkodhat az esetlegesen elvesztett adatok miatt. Félreértés ne essék vannak ez alól kivételek és van sok olyan eset is, amikor a probléma valóban megelőzhető lett volna és valóban a munka minősége ennek az okozója vagy egyszerűen csak nem felelt meg a célnak az általa ajánlott szoftver, ami szintén vitatott kinek a hibája végső soron, de azért a szakma és a megítélésbeli problémákat úgy gondolom ez a példa nagyon hűen tükrözi.

Nyilván az emberek többsége azt sem látja és nem is gondol bele, ahhoz hogy a munkahelyén vagy az otthonában a kütyüjei a lehető legnagyobb rendelkezésre állással működjenek rengeteg munkát igényel a háttérben. Amikor Ő otthon a hétvégéjén pihen, a gyerekeivel játszik, a feleségével, családjával együtt nézi az esti filmet a legnagyobb nyugalomban vagy éppen az igazak álmát alussza, addig az informatikus lehet, hogy éppen az általa okozott károkat állítja helyre a rendszerben, vagy karbantartja a levelezőrendszerét, frissíti a szoftvereit, hogy biztonságos környezetben működhessen hétfő reggel a gépe és mivel a dolgozó (de leginkább a főnöke) nem szereti a leállást így marad a munkaidőn kívüli munkavégzés, a hétvége és az esti programok. Persze mint minden művelet, ez járhat hibákkal, a szoftver frissítések nem ritkán szülnek hibákat, amik leállásokhoz, kellemetlenségekhez vezetnek. Ezért egy hibás frissítés, egy szoftverhiba miatt hétfő reggel a hétvégi kikapcsolódásból visszatérő szegény felhasználó máris habzó szájjal telefonál, hogy neki miért nem megy el egy levele (leggyakrabban az elírt e-mail címek miatt), miért nem jön meg egy levele valakitől (mert elírták a címét, a küldő feketelistán van, esetleg nem is volt soha a címzettek közt) vagy miért nem jön ki a nyomtatás (üres a toner, elakadt vagy kifogyott a papír, és ehhez hasonlók), esetleg miért kap az átlagtól több spam-et aznap, mert ugye ezek beáramlását is nyilván az informatikus kézzel szabályozza és nem egy megvásárolt szoftver vagy éppen egy meg nem vásárolt szoftver hiánya az okozója…

Persze ha a bármilyen eredetű nyűg megoldódott az rendszerint teljesen természetes dolog, az informatikus csak javította a saját hibáját, így már kevésbé haragszunk rá. Aztán van egy másik gyakori jelenség is, latin nevén hívhatnánk munkatitis undoritisnek is, amihez éppen kapóra is jön az informatikus amúgy is alacsony népszerűsége. Ennek is van két fajtája, az akut és a krónikus. Na itt kezdődnek csak igazán a legkülönfélébb hibajelenség hegyek vacakoló Outlook-kal, lelassult géppel, nem működő levelezéssel, nincs szerver, majd van szerver hibajelentésekkel. Akár a mobilinternet időszakos hibájával, ami természetesen szintén az informatikus hibája, egy speciális szoftverrel és erre készített hardverrel téríti el a levegőben terjedő hullámokat, hogy ezzel akadályozza egyes szolgáltatók 5G, 6G és ettől is 10x hipergyorsabb 200%-os lefedettségű szuper netjét, ami már szinte magenta színű ködöt áraszt az ország felett úgy söpörnek rajta az adatok. A munkatitis undoritis másik gyakori formája a péntek dél körül teljes kimerültségnél jelentkezik, amikor a dolgozó teljesen elfárad az egész hét során tapasztalt lázas munkában és péntek dél-kora délután környékén valami végzetesen megadja magát a rendszerében, hogy aztán már kénytelen legyen pihenőre vonulni, hiszen az informatikus is már régen ezt teszi, így hétfőig úgysem lesz megoldás. Ugyanígy veszélyes időszak a karácsonyi hajrá, amikor sajnos a két ünnep közötti időszakban teljesen kimerül az elfáradt informatikai rendszer és sorozatos hibákat jelez, így legalább hagyja pihenni az egész éves hosszú hajtásban kifáradt dolgozókat.

Az adatvesztések esetében pedig Murphy-törvény, hogy szinte kizárólag olyan időpontban következik be, amikor valaminek közeleg a határideje és így sajnos nem sikerül leadni egy anyagot, de szerencsére ehhez is megvan az ideális bűnbak, az informatikus. Ilyenkor szoktak a színek is elromlani a nyomtatón, amikor sajnos nem sikerül kinyomtatni időben a leadandó anyagot (amit amúgy senki nem kért színesben), de természetesen a levelező rendszer is akkor nem szokta célba juttatni a leveleket, amikor nagyon kéne és határidő van, ilyenkor akkora stressz éri a rendszereket, hogy még a naplóba sincs idejük beírni, hogy márpedig szegény felhasználó nagyon el akarta küldeni azt a levelet idejében. De említhetnénk a spamszűrést is, mint örök problémaforrást. Ha nem jön be egy e-mail az a baj, ha túl sok olyan jön, aminek nem kéne az a baj. Sokan nem értik meg (örök kérdés marad, hogy tényleg nem értik vagy csak nem akarják), hogy egy gép, de még egy ember se tudja 100%-ban eldönteni egy adott levélről, hogy az kéretlen vagy sem. A nagyobb multi cégek birtokában vannak a tudásnak, nagyszámú mintának ami alapján könnyebben és nagyobb pontossággal el tudják dönteni mi az és mi nem, de ennek ára van. Ezért a tudásért, a szolgáltatásért, a szoftverért fizetni kell. Persze az sem lesz soha 100%-os. De erről majd bővebben egy másik cikkben…

Legalább a felhasználóknak egy része nagyon jóban van az informatikusokkal, mégpedig a vezetők. Mindenféle fontos információkkal látják el őket a felhasználóikról, ki milyen sorozatot töltött le a netről, kinek melyik a kedvenc filmje és a recepciós szöszinek mi a magán e-mail címe. Amúgy meg folyton azért férkőznek a géphez, mert minden ilyen információra kíváncsiak, ezért aztán gondosan védeni kell tőlük mindent. Itt azért ki kell ábrándítsak sok összeesküvés elmélet rajongót, a felsoroltak közül egyikkel se volt tapasztalatom az elmúlt bő 10 év alatt. Olyan persze volt, hogy valaki torrentezett és foglalta a sávszélességet (értsd akadályozta a munkavégzést) és ki kellett deríteni ki az, de még soha senki nem nézegette mit töltögetett le. Ahogyan egyéb más információra, adatra se volt még sosem igény egyetlen vezetőtől sem, vélhetően azért is, mert a legtöbb helyen ők azok akik valóban aktívan dolgoznak nem keveset, ahogyan az informatikusok is, így egyiknek sincs se kedve, se ideje, se igénye arra, hogy másokról adatokat gyűjtsön. Ez az igazság. Ha valakiről bármilyen információszerzés történik az kivétel nélkül arra irányul, hogy valamivel akadályozza a napi munkamenetet, például telerakja oda nem illő dolgokkal a szervert, teljes sávszélességgel tölt lefele a netről, látványosan nem halad a munkájával, de a Facebook-on mindent 5 percen belül lájkol. Illetve nagy ritkán rendőrségi ügyből kifolyólag kell nyomozni, de ez tényleg ritka és nem élvezetből teszi az ember.

Az is fel szokott merülni kérdésként, hogy szoktunk-e hackelni. Mert a hacker és az informatikus az sokaknál nagyjából egy és ugyanaz. Ugyancsak saját tapasztalat, hogy igen, előfordul. Többnyire hobbiból, egy-egy sérülékenységet bizonyítandó, vagy tesztelési céllal, de még a számtalan sikeres esetből egyetlen egy esetében sem került semmilyen adat felhasználásra, főleg mivel etikus hacker nem azért csinál ilyesmit, hanem a sikerélményért, amivel jár és figyelmezteti az áldozatot, hogy vigyázzon, mert ez másnak is sikerülhet. Persze vannak olyanok is, akik a tudást rosszra használják, de ez semmiképpen sem általános. A legtöbb informatikus ezzel szemben lojális személyiség, akire rá lehet bízni bármilyen adatot, mert a szakmája szellemiségével megy szembe hogyha nem vigyáz rá megfelelően.

Végül még egy általános sztereotípiát szeretnék eloszlatni, mégpedig hogy az informatikusok nagyon jól meg vannak fizetve. Persze minden relatív, ha egy mezei szakmunkás dolgozót nézünk akkor ahhoz képest nagyon is, az átlagostól azért magasabb az informatikus bérezése. De ha a fentebb leírtakat vesszük alapul, az elvárást a felhasználóktól, hogy mindig minden működjön és a lehető legnagyobb rendelkezésre állással, hiba esetén a lehető leggyorsabb helyreállítással és lehetőség szerint nullához közelítő hardver és szoftver költségekkel üzemeljen minden, miközben rengetegen idejüket és energiájukat beleadják, hogy aztán ennek fejében minden nap tűrni kelljen nem kevés rosszindulatú felhasználót, folyton mások helyett gondolkodni, akkor ahhoz képest nagyon nem egy túlfizetett szakma. Persze félreértés ne essék sok olyan más szakmát találni ma Magyarországon, ami minden elemében rosszabb és meg sincs fizetve rendesen, elég csak az egészségügyi dolgozókra gondolni, azért hozzájuk képest egy informatikusnak biztosan jobb dolga van, de azért nem irigylésre méltó szakma ez sem.

Viszont bizonyítandó, hogy vélhetően nem csak én magam látom ennyire borulátóan ezt a témát minden évben, július utolsó péntekén tartják a nemzetközi rendszergazda napot, ami éppen az informatikusok alacsony megbecsültségét próbálja ellensúlyozni, illetve felhívni rá a felhasználók figyelmét. Persze vannak kimondottan jó ügyfelek is, akikkel az ember örömmel dolgozik együtt, de legalább annyi akad a másik oldalon is, akinél mindig csak az elvárások magasak, de áldozni nem kíván a rendszerére és még az elismerés sincs meg, ha nullához közelítő költségvetésből az elégségestől azért jóval magasabb szintet ér el az informatikai rendszere.

Azért van az éremnek másik oldala is, annak aki szereti csinálni és sikerélménye is van az tudja élvezni is ezt a szakmát. Sajnos a pozitív élmények ritkán a felhasználókhoz köthetőek, akik sokszor nem is értik vagy érzik át egy-egy megoldott feladat nehézségét, időigényét, a bele fektetett energiát és így értékelni sem tudják, viszont azt aki a végén megoldja jó érzés töltheti el. Jó érzés a szoftverfejlesztőnek, amikor életre kelnek a hosszú hetek, hónapok alatt megírt kódok és valami működni kezd, jó érzés amikor egy nagy összeomlás után a mentésből helyreáll a rendszer, amikor rekord idő alatt oldasz meg olyat, amit előtted sokan sok idő alatt sem tudtak. Ez mind-mind jó érzés és pozitív energiával tölti fel az embert, amit utána mások rövid idő alatt kiszívnak az emberből, így ez egy örök küzdelem marad. Remélhetőleg ez a kis gondolatébresztő kicsit elgondolkodtat embereket arról, hogy miről is szól ez a szakma és segít nekik jobban elhelyezni, megbecsülni azt a rengeteg munkát, amit nap, mint nap kapnak.

u.i.: Ha sikeresen elolvasta ezt a cikket az megint csak egy csapat informatikus jól végzett munkáját mutatja: működik a kütyüjén futtatott szoftvere, amit valaki megírt, valaki más feltelepített, üzemeltet, valaki internetet biztosított hozzá, egy másik ember pedig tárhelyet ahol a weboldal fut és egy újabbét, aki megírta.