Vicc – Egyszer volt egy fiatal férfi…

Egyszer volt egy fiatal férfi, aki a világ legnagyobb írója szeretett volna lenni. Amikor megkérdezték, mit ért ezen, azt válaszolta:
– olyan dolgokat akarok írni, amit az egész világ olvasni fog,
– olyat, amire az emberek valódi érzelmekkel reagálnak,
– olyat, amelytől sikítani, sírni, a fájdalomtól és dühtől ordítani fognak.
Kívánsága teljesült, most a Microsoftnál dolgozik, hibaüzeneteket ír.

Mindent a spam-ekről, hasznos tanácsokkal

Napjaink egyik legidegesítőbb és egyben nem kevés veszélyt magában hordozó internetes jelensége a spam-elés. Ennek fogjuk most több témáját részletesen érinteni. A cikk végére választ kaphatnak olvasóink a hogyan, miért és miként kérdésekre is, végül összeszedünk néhány nagyon hasznos tanácsot spam-ekkel kapcsolatban, megnézzük felhasználói oldalról mit lehet tenni a probléma ellen.

Spam áradat

A spam szó eredete

Bármilyen furcsa az eredeti szó az angol löncshúsból ered (spiced pork and ham), és a Monty Python Repülő cirkuszának egyik epizódja ihlette, hogy a kéretlen leveleket erről nevezték el. Ebben a darabban rendszeresen ezt a löncshúst szolgálták fel minden étkezésnél és a szereplők a spam szó kiabálásával lázadtak ellene, innen terjedt el a kéretlen szó szinonímájaként.

Hogyan működik

A rövid kitérő után lássuk azt, hogyan is jutunk el oda, hogy egy spam levél landoljon a postaládánkban.  Ennek számtalan lehetséges oka van. Elsőként talán a leggyakoribb jelenség, amit sokan elkövetnek, hogy weboldalakon nyílt szöveges formában kint van az e-mail címük, netán abban a még jobban felismerhető formában, amikor rákattintva a címre a levelezőprogram is nyílik és a funkció nincs Javascript kóddal levédve. Ez a biztos út a spammerek listájára kerüléshez. A robotok a @ jelet vadászva a neten gyorsan rábukkannak a címre és már be is gyűjtik egy adatbázisba, ahonnan kapjuk is hamarosan a spam-et. (Ezért van sok helyen a (a) vagy a (kukac) írva inkább a mail címekhez.) Az ilyen adatbázisokat pedig sokan pénzért adják-veszik a neten, jó pénzért azokat, amelyekben visszaigazolt és garantáltan működő mail címek vannak. Azt, hogy ezt honnan tudják máris eljutottunk a következő hibához. Túl azon, hogy a fogadó e-mail rendszert többféleképp is be lehet állítani (spam esetén csendben dobja el a levelet, netán verje át a feladót, hogy a címzett nem létezik, stb.), ha már egyszer beérkezett az a levél a postafiókba, akkor két súlyos típushiba is van, amit a felhasználók rendre elkövetnek. Ha valamilyen izgalmasnak vélt dolog érkezik a kéretlen levélben máris rákattintanak a levelező programban a képek megjelenítése opcióra. Csakhogy a levelezők nem azért tiltják le ezeket, hogy minket szivassanak, hanem mert a levelekben található képek webes linkek formájában találhatóak meg, tehát a küldő szerverén várnak megnyitásra. Ez még önmagában nem is lenne ártalmas, de mivel ezeket a HTTP kéréseket úgy is le lehet programozni, hogy a kép megjelenése közben egy paraméterben a küldő azonosítóját is elküldi így máris tudják, hogy ki az aki megnyitotta az üzenetet. A spammelő adatbázisában máris egy kis bit átbillen, ami jelzi nekik, hogy a levél célbaért. Innen pedig egyenes az út arra az értékes listára, amit utána lehet nem sokkal később pénzért vesz meg valaki más, hogy szintén kéretlen leveleket küldjön nekünk. Aztán jön a másik tipikus hiba, a leiratkozás vagy unsubscribe linkre kattintás. Teljesen mindegy a megnyíló weboldal mit ír ki nekünk, ha spam levélben ilyenre kattintunk abban biztosak lehetünk, hogy le nem iratkoztunk semmiről, viszont megerősítettük nekik az e-mail címünket, tehát éppen ellenkező hatást értünk el, ettől csak több spam fog jönni. Ugyanezt a hatást elérhetjük a csatolmányokra kattintgatással is, igaz ott inkább a vírusfertőzés esélye a nagyobb, a csatolmánnyal ellátott spam-eket rendszerint azzal a céllal küldik. Itt pedig eljutottunk oda miért is kritikus, ha sok a beáramló spam.

Jogi háttér

Természetesen a kéretlen levelek küldése a világ legtöbb országában bűncselekménynek számít, amit a törvény büntet. A bűnüldöző szervek hatékonyságról szintén lehetne egy külön cikket írni, így ebbe nem mennék mélyebben bele. Amit itt érdemes megemlíteni, hogy számtalan olyan spam szerverről hallani, amire be van programozva a spamküldés, be vannak állítva a jól fizető megrendelőktől a hirdetések, majd a szerver tárva-nyitva van a látogatók előtt, az ún. admin felület nyíltan elérhető. A kíváncsiskodók gyakorlatilag amikor rálelnek egy ilyenre, akkor maguk indítanak el egy-egy ilyen spam folyamot, így persze kérdéses a felelősség is, hogy ki küldte a spam-et, aki a rendszert beprogramozta, vagy aki lenyomta rajta a gombot amikor arra járt. A végeredmény szempontjából nekünk felhasználóknak ez mellékes, mindenesetre ez is egy érdekes jelenség.

A szűrés

Most egy kicsit technikaibb rész következik. A spamszűrésnek rengeteg féle módja van, nagyon sok féle módon és ponton lehet védekezni ellene. Fontos hangsúlyozni, hogy nincs a világon olyan rendszer, ami 100%-os biztonsággal dolgozik, tehát soha nem dob el egyetlen nekünk fontos levelet sem, illetve soha nem enged át számunkra spam-nek minősülő levelet. Ez a feladat ugyanúgy lehetetlen, mint ahogy egy portásnak is akármennyire definiáljuk kit engedhet be és kit nem, ha az a valaki kellően jó dumával érkezik a portást kicsit megvezetve ugyanúgy be fog jutni hozzánk. Ugyanígy működik a spamszűrés is, és a példából jól látszik az is, hogy minél nagyobb mintából, minél jobban specifikált paraméterekkel dolgozunk annál pontosabb lesz a végeredmény. Ebből adódóan a nagyobb multi cégek levelezőrendszerei alapvetően jobban fogják tudni szűrni a spam-et, hiszen nagyobb mennyiségben találkoznak vele, jobban be tudják határolni melyik spam és melyik nem, a felhasználói visszajelzésekből is jóval több van (ha egy küldő levelét sokan olvasás nélkül kukázták azt nyilván egy idő után blokkolni kezdik, stb.), így aztán a szűrés is sokkal kifinomultabb, könnyebben tanulnak az automatizált algoritmusok is. A saját üzemeltetésű rendszereknél nyilván sokkal kisebb lesz a minta és nem vagyunk birtokában sem annak a tudásbázisnak, hogy tudjuk mit is kéne kiszűrnünk. Persze alkalmazhatunk többféle szűrési megoldást, így például megadhatunk a rendszernek adott kulcsszavakat, megmondhatjuk mely feketelistákon lévő küldőktől ne fogadjon leveleket, állíthatunk fel fehérlistát (akiktől minden esetben fogadjon levelet a rendszer), pontozási rendszert állíthatunk fel különböző szabályok alapján (SCL), és így tovább. Ezek a lehetőségek adottak a legtöbb levelezőszerver esetében. Aztán a következő védelmi vonal a vírusvédelem. Ebből létezik olyan, amelyik szerver oldalon is végez szűrést és olyan is, amelyik csak a kliensen, tehát előbb letöltődik a levelezőprogramba a levél és csak ott dobja ki. Természetesen a vírusirtók a spamszűréssel együtt vírust is ellenőriznek, így kettős feladatuk is van. A spamszűréssel is ellátott vírusirtó esetében megint ugyanaz a helyzet, hogy éves díjas alapon megvásároltuk a gyártótól azt a tudásbázist, ami alapján egy szoftver el tudja dönteni egy levélről, hogy az spam vagy sem. Ők is alkalmaznak feketelistákat, akár sajátot is, és különböző szabályok alapján szűrik ki a leveleket, amiket a központban csiszolgat egy csapat folyamatosan és a változtatásaik hatással lesznek a mi levelezőrendszerünkre is. Nyilván ezt saját magunknak megvalósítani ugyanilyen hatékonysággal nem lehetséges, amikor ugyanis egy módosítást végzünk vagy egy adott küldőt kitiltunk akkor csak a saját rendszerünkben fog az szűrésre kerülni. Ugye mennyivel jobban megéri egyszerre nagyon sok helyen változtatni?

Sajnos nagyon sok olyan esettel találkozni, amikor annyira kifinomult módszereket alkalmaznak, amikor szinte lehetetlen enélkül a “licencelt tudás” nélkül leveleket kiszűrni. A legújabb módi, hogy valakik beregisztrálnak több tucat domain nevet (kb. 2-3 ezer forint / darab), azokhoz egy szolgáltatónál megvesznek több tucat IP címet, majd a szervereikről valós domain alól elkezdik ömleszteni a spamet. Közben hol az egyik, hol a másik IP címről és domainről érkezik a levelezőrendszerhez a spam, azokat a kulcsszavakat, amikre pedig blokkolásra kerülhetnének (pl. a Rolex helyett R0lex, Roleex, Rollex, R0llex, Ro lex, Ro.lex, R.lex, stb.) szintén variálja egy automatika, így látszólag több különböző címről jön, nem ugyanolyan tartalommal és a különböző visszaellenőrzéseken (valós-e a domain, az az IP cím tartozik-e hozzá, stb.) is átmegy. Persze a domain-ek fiktív személyek nevein vannak, holland szerverről jön a levél, a domain tulajdonos egy moszkvai cím, magánember, a másik cím panamai, a harmadik Argentínából jön és így tovább. Gyakorlatilag lehetetlen megfogni. Viszont ha egy nagy cég összegyűjti ezeket az adatokat, akkor gyorsan kiderül, hogy a két spam beérkezése közt eltelt mondjuk 1 órában a küldő több millió spam levelet küldött ki, melyeket a felhasználók spam-nek jelöltek, vagy szimplán kidobtak, így a következő körben már nem fogunk levelet kapni, a szoftverünk letiltja azt.

A szerver oldali és kliens oldali szűrés lényegében ugyanúgy képes működni, csak míg az egyik a szerver oldalon elintézi mindezt, addig a másiknál előbb le kell töltődjön az a levél, hogy a kliens oldali védelem meg tudja vizsgálni és ha spam-nek ítéli a megfelelő mappába áthelyezni. Így a szerver oldali megoldás biztonságosabbnak is tekinthető és sok spam esetén az adatforgalomban is érezhető a pozitív hatása.

Természetesen a szűrés és annak eldöntése, hogy az adott levél spam-e, illetve vírusos-e egy komoly hardverigényes feladat is lehet, hogyha nagyobb mennyiségű postafiók nagyobb mennyiségű levelét kell átnézzük, esetleg sok a beáramló spam. Ilyenkor vannak olyan esetek, amikor már a levélszerverre beáramló leveleket is szűrik. Vagy a levélszervernek egy speciális fajtáját telepítik egy külön gépre a levelek előszűrésére (front-end), és/vagy elé tesznek egy tűzfalat, ami már egy szűrést elvégez. Például elfogadott dolog az is, amikor egy európai cég nem vár EU-n kívülről semmilyen levelet, legfeljebb amerikai gyártóktól, így a tűzfalon geo adatbázis szűréssel kikapcsolásra kerül mindennemű forgalom, amit Észak-Amerikán és Európán kívülről kezdeményeznek felénk. Persze ezt lehet a levélküldésre magára is alkalmazni vagy minden egyéb másra is, a spam-ek és az internet felől érkező támadások kb. a negyedére csökkenthetőek csak Dél-Amerika, Kína és Oroszország lekapcsolásával.  Ezzel lényegében innen semmilyen levél nem jön be, a küldők számára ismeretlenek vagyunk és a levélszemét szűrőről is leesik a teher. Ilyen funkciókat akár ingyenes linuxos rendszerekből is ki lehet hozni, persze azoknál jóval korlátozottabb és kevésbé naprakész sajnos a tudásbázis.

Hogyan kerülhetünk mi magunk tiltásra

Ez is szorosan a témához kapcsolódik és habár kicsit más jellegű probléma, de erről is ejtenünk kell néhány szót. Sok olyan eset is volt az elmúlt években, amikor ügyfél azzal keresett meg minket, hogy visszapattannak egyes címekre küldött leveleik, esetleg csak nem érkeznek meg. Ilyenkor meg kell vizsgáljuk ki az SMTP szerver, amivel küldünk, annak mi az IP címe és az szerepel-e valamelyik feketelistán. Ennek ellenőrzésére mi az mxtoolbox.com-ot szoktuk használni, nagyon jól működő szolgáltatásuk van.  Rendszerint ha a visszapattanó üzenet arra utal vagy csak egyes címzettekhez nem megy el a levelünk, akkor felkerültünk valamelyik ilyen feketelistára. Ha az SMTP szerver a szolgáltatónké akkor jelezni kell egyből feléjük, de jó eséllyel nagyon rövid időn belül ők maguk veszik észre és javítják, de ha túl sokszor és sokáig fordul ez elő ott a szolgáltatónál is nagy bajok vannak. De nem kell csodálkozni ezen, a t-online.hu szerverei, a Freemail, de még akár a Gmail is felkerül néha egy-egy ilyenre. Saját szervernél viszont magunknak kell gondoskodni az eltávolításról. Fontos, hogy ez csak akkor történjen, amikor már az okot megszüntettük.

Az okok általában nagyon egyszerűek. Vagy minden rendben van csak nagyobb mennyiségű levelet küldtünk ki és valamelyik rendszer besokallt, de a leggyakoribb, hogy valami olyan vírust kaptunk, ami spam-et küld rajtunk keresztül kifelé. Ezt előbb rendezni kell és utána eltávolítást kérni, különben még jobban pórul járhatunk. A másik gyakori módja a feketelistára kerülésnek a feltört weboldal kódok, rendszerint a valamilyen nyílt forrású (WordPress, Drupal, Joomla és társaik) CMS rendszer biztonsági hibája, amik miatt ezek a rendszerek napi frissítést igényelnek. Gyakran tartalmaznak olyan sérülékeny kódokat, amiket egy erre szakosodott támadó meghívva a mi szerverünket tudja spamküldőnek használni. Ő kiküldi a spam-jeit, minket pedig letiltanak egyes szolgáltatók. Ebben az esetben is előbb a rést kell befoltozni és utána kérni az eltávolítást.

Mit tehetek felhasználóként a spam-ek ellen

Végül egy gyors összefoglalás a fentebb leírtakból, mert azért a felhasználó kezében is van néhány egyszerű fegyver a spam-elés ellen:

  • kéretlen levelekben sose engedélyezzük a képek letöltését
  • ne nyissunk meg ismeretlen feladóktól érkező csatolmányok és figyeljünk oda a feladó neve mellett a feladó e-mail címére is, ha bármi gyanúsat észlelünk mehet is a kukába a levél
  • a legtöbb levelező kliensben (pl. Outlook-ban, Thunderbird-ben), de a webesekben (pl. Gmail) is van lehetőség leveleket spam-nek jelölni. Ha ilyen levél érkezik ezt tegyük meg, mert a levelezőt tanítjuk vele. Egyes levelezőprogramokban pedig azt is megmondhatjuk a levélre jobb gombbal kattintva, hogy az adott feladót vagy annak domain-jét a megbízhatók listájára tesszük-e vagy éppen a blokkoltakhoz.
  • ügyeljünk  rá, hogy a mail címünk soha semmilyen weboldalon ne szerepeljen védtelen formában. Ha a weboldal kódjában  a mailto: mailcimem@domainem.hu szerepel akkor azt úgy vehetjük mint egy “ide lőjenek” táblát.
  • lehetőség szerint ne regisztrálgassuk össze-vissza mindenféle ismeretlen vagy kétes weboldalon a mail címünket különféle szolgáltatásokhoz. Rendszerint marketing levelekre, spam-elési célra használják majd fel, az is elég idegesítő tud lenni, ráadásul felkerülhetünk vele olyan listákra is, ahonnan rengeteg spam-et fogunk kapni. Mivel rengeteg ingyenes levelező érhető el, inkább regisztráljunk egy külön címet az ilyenekre, ha már mindenképpen meg kell adjuk az ilyen regisztrációkhoz használjuk azt. A Gmail vagy a Microsoft levelezői például egészen jól szűrik a bejövő spam-eket, így a “spamgyűjtő” fiókunk még egész tiszta is maradhat, miközben a cégest sem terheltük túl.
  • használjunk jó spamszűrő képességekkel is megáldott kliensoldali vírusvédelmet, ami beépülő modulok segítségével akár egészen hatékonyan is meg tudja szűrni a leveleket, kiegészülve a kliens program spamszűrési képességeivel, amivel egy jó program rendelkezik. Ide tartozik az is, hogyha Outlook-ot használunk frissítsük rendszeresen, mert a Microsoft gyakran ad ki frissítést hozzá, a kliensoldali spamszűrés további javítására.

Reméljük cikkünkkel sok felhasználónak tudtunk hasznos tippeket adni és ezzel javítani a humán spamszűrő képességeket. Kövesse weboldalunkat és Facebook oldalunkat, így mindig elsőkézből értesülhet új cikkeinkről és juthat újabb hasznos információkhoz. Ha kérdése vagy észrevétele van, esetleg szeretne témát ajánlani ne habozzon, írjon nekünk!

Gondolatébresztő a rendszergazdákról, avagy mi zajlik a háttérben

Nincs még egy olyan sztereotípiákkal és félreértelmezésekkel teletűzdelt szakma, mint az informatikus. Az orvosok, a tűzoltók, a rendőrök vagy akár a gyári dolgozók munkája mind-mind az ember szeme előtt zajlik, jobban belelát és meg tudja ítélni. A maga nemében mind megbecsült szakma és jól mérhető az elvégzett munka minősége, mennyisége. Az orvos kezében ha sokan gyógyulnak fel hálásak neki, ha sokan meghalnak akkor nem annyira, a tűzoltó ha eloltja a tüzet megköszönik neki az emberek. A rendőrök megítélése kis hazánkban elég kétes, amit maguknak köszönhetnek, de alapvetően ha úgy végzik a dolgukat amire felesküdtek őket is tudják szeretni az emberek. Az ügyvéd jogi tanácsokat ad, segít az ember jogait érvényesíteni, a buszvezető elviszi az embert reggel munkába és onnan haza. Csupa olyan szakma, ami a szemünk előtt zajlik, amit tapasztalunk mi magunk is, nem csak az az ember, aki abban él.

És akkor van az informatikus. Az általános sztereotípia, hogy a sötét szobában éli mindennapjait a világtól elzárva, hamburgeren, sültkrumplin és kólán él, általában szemüveges, szeplős, pattanásos meg néha kancsal és mivel fény ritkán éri ezért nagyon sápadt is, de a gombokat gyors egymásutánban nyomogatja a gépén. Soha senki nem tudja mit csinál, a munkáját rejtélyek övezik, de leginkább az emberek dolgainak megfigyelése a célja, ezért jóban van a vezetőkkel, akiket információkat lát el mindenkiről, amúgy semmi mást nem csinál. Gyakran videojátékokon játszik, mondhatni azzal tölti minden szabadidejét és legfeljebb kutyája vagy macskája van, azok is valamilyen szinten digitalizálva élnek körülötte, hálózatra kötött automatizált etetővel és webkamerával megfigyelve. Rövid összefoglaló nevén Ő a “kocka”.

Kétségtelen vannak olyanok, akikre egyik-másik vagy egyszerre akár több megállapítás igaz. De egyszerre mind biztosan nem. Az viszont nem sztereotípia, hogy az emberek nem látják és nem becsülik meg a munkáját (tisztelet a kivételnek), részben mivel nem is látják át, részben azért mert nem is gondolják át mi zajlik a háttérben. Egy dolgozó reggel amikor bemegy és bekapcsolja a gépét, van internet, eléri a szervert, a nyomtatásra kattintva megmozdul a nyomtató, a küldés gombra elmegy az e-mail és célba is ér, a különböző programok teszik a dolgukat, ez mind teljesen természetes. Ha nem megy az internet nyilvánvalóan az informatikus a hibás, mert elrontott valamit vagy a szolgáltatónál egy másik, aki rosszul végezte a dolgát. Ha nem elérhető a szerver, mert éppen nincs hálózat az nyilvánvalóan a helyi informatikus hibája lehet csak, mert biztosan elbabrált valamit, ahogyan az e-mail küldés is hiszen olyan nem lehet, hogy valami úgy álljon meg, hogy Ő nem hibázott el valamit.

Kétségtelen tény, hogy akad ilyen is, azonban alapvetően az informatikus azért van, hogy az ilyen jellegű problémákat megoldja és nem azért vannak ilyen gondok, mert informatikus dolgozik és hibát generál a rendszerben. Aztán amikor vírustámadás éri valamelyik gépet, szinte kivétel nélkül a felhasználó nemtörődömségéből, tudatlanságából vagy szimpla figyelmetlenségéből, akkor is sokszor az informatikus az első számú célpont, mert miért is kapott az adott gép vírust. Emellett a valóság az, hogy egy felhasználó pár másodperces hibáját több órányi megfeszített munkával állítja helyre, vagy ha úgy tetszik “tüzet olt”, csak máshogy mint a tűzoltó, hogy aztán megint működjön a teljesen alapvető összes szolgáltatás, az internet, gombnyomásra elmenjen a levél, stb. Csak míg a tűzoltót kedvesen kávéval kínálják és nem kérik rajta számon a leégett házat addig az informatikus magyarázkodhat az esetlegesen elvesztett adatok miatt. Félreértés ne essék vannak ez alól kivételek és van sok olyan eset is, amikor a probléma valóban megelőzhető lett volna és valóban a munka minősége ennek az okozója vagy egyszerűen csak nem felelt meg a célnak az általa ajánlott szoftver, ami szintén vitatott kinek a hibája végső soron, de azért a szakma és a megítélésbeli problémákat úgy gondolom ez a példa nagyon hűen tükrözi.

Nyilván az emberek többsége azt sem látja és nem is gondol bele, ahhoz hogy a munkahelyén vagy az otthonában a kütyüjei a lehető legnagyobb rendelkezésre állással működjenek rengeteg munkát igényel a háttérben. Amikor Ő otthon a hétvégéjén pihen, a gyerekeivel játszik, a feleségével, családjával együtt nézi az esti filmet a legnagyobb nyugalomban vagy éppen az igazak álmát alussza, addig az informatikus lehet, hogy éppen az általa okozott károkat állítja helyre a rendszerben, vagy karbantartja a levelezőrendszerét, frissíti a szoftvereit, hogy biztonságos környezetben működhessen hétfő reggel a gépe és mivel a dolgozó (de leginkább a főnöke) nem szereti a leállást így marad a munkaidőn kívüli munkavégzés, a hétvége és az esti programok. Persze mint minden művelet, ez járhat hibákkal, a szoftver frissítések nem ritkán szülnek hibákat, amik leállásokhoz, kellemetlenségekhez vezetnek. Ezért egy hibás frissítés, egy szoftverhiba miatt hétfő reggel a hétvégi kikapcsolódásból visszatérő szegény felhasználó máris habzó szájjal telefonál, hogy neki miért nem megy el egy levele (leggyakrabban az elírt e-mail címek miatt), miért nem jön meg egy levele valakitől (mert elírták a címét, a küldő feketelistán van, esetleg nem is volt soha a címzettek közt) vagy miért nem jön ki a nyomtatás (üres a toner, elakadt vagy kifogyott a papír, és ehhez hasonlók), esetleg miért kap az átlagtól több spam-et aznap, mert ugye ezek beáramlását is nyilván az informatikus kézzel szabályozza és nem egy megvásárolt szoftver vagy éppen egy meg nem vásárolt szoftver hiánya az okozója…

Persze ha a bármilyen eredetű nyűg megoldódott az rendszerint teljesen természetes dolog, az informatikus csak javította a saját hibáját, így már kevésbé haragszunk rá. Aztán van egy másik gyakori jelenség is, latin nevén hívhatnánk munkatitis undoritisnek is, amihez éppen kapóra is jön az informatikus amúgy is alacsony népszerűsége. Ennek is van két fajtája, az akut és a krónikus. Na itt kezdődnek csak igazán a legkülönfélébb hibajelenség hegyek vacakoló Outlook-kal, lelassult géppel, nem működő levelezéssel, nincs szerver, majd van szerver hibajelentésekkel. Akár a mobilinternet időszakos hibájával, ami természetesen szintén az informatikus hibája, egy speciális szoftverrel és erre készített hardverrel téríti el a levegőben terjedő hullámokat, hogy ezzel akadályozza egyes szolgáltatók 5G, 6G és ettől is 10x hipergyorsabb 200%-os lefedettségű szuper netjét, ami már szinte magenta színű ködöt áraszt az ország felett úgy söpörnek rajta az adatok. A munkatitis undoritis másik gyakori formája a péntek dél körül teljes kimerültségnél jelentkezik, amikor a dolgozó teljesen elfárad az egész hét során tapasztalt lázas munkában és péntek dél-kora délután környékén valami végzetesen megadja magát a rendszerében, hogy aztán már kénytelen legyen pihenőre vonulni, hiszen az informatikus is már régen ezt teszi, így hétfőig úgysem lesz megoldás. Ugyanígy veszélyes időszak a karácsonyi hajrá, amikor sajnos a két ünnep közötti időszakban teljesen kimerül az elfáradt informatikai rendszer és sorozatos hibákat jelez, így legalább hagyja pihenni az egész éves hosszú hajtásban kifáradt dolgozókat.

Az adatvesztések esetében pedig Murphy-törvény, hogy szinte kizárólag olyan időpontban következik be, amikor valaminek közeleg a határideje és így sajnos nem sikerül leadni egy anyagot, de szerencsére ehhez is megvan az ideális bűnbak, az informatikus. Ilyenkor szoktak a színek is elromlani a nyomtatón, amikor sajnos nem sikerül kinyomtatni időben a leadandó anyagot (amit amúgy senki nem kért színesben), de természetesen a levelező rendszer is akkor nem szokta célba juttatni a leveleket, amikor nagyon kéne és határidő van, ilyenkor akkora stressz éri a rendszereket, hogy még a naplóba sincs idejük beírni, hogy márpedig szegény felhasználó nagyon el akarta küldeni azt a levelet idejében. De említhetnénk a spamszűrést is, mint örök problémaforrást. Ha nem jön be egy e-mail az a baj, ha túl sok olyan jön, aminek nem kéne az a baj. Sokan nem értik meg (örök kérdés marad, hogy tényleg nem értik vagy csak nem akarják), hogy egy gép, de még egy ember se tudja 100%-ban eldönteni egy adott levélről, hogy az kéretlen vagy sem. A nagyobb multi cégek birtokában vannak a tudásnak, nagyszámú mintának ami alapján könnyebben és nagyobb pontossággal el tudják dönteni mi az és mi nem, de ennek ára van. Ezért a tudásért, a szolgáltatásért, a szoftverért fizetni kell. Persze az sem lesz soha 100%-os. De erről majd bővebben egy másik cikkben…

Legalább a felhasználóknak egy része nagyon jóban van az informatikusokkal, mégpedig a vezetők. Mindenféle fontos információkkal látják el őket a felhasználóikról, ki milyen sorozatot töltött le a netről, kinek melyik a kedvenc filmje és a recepciós szöszinek mi a magán e-mail címe. Amúgy meg folyton azért férkőznek a géphez, mert minden ilyen információra kíváncsiak, ezért aztán gondosan védeni kell tőlük mindent. Itt azért ki kell ábrándítsak sok összeesküvés elmélet rajongót, a felsoroltak közül egyikkel se volt tapasztalatom az elmúlt bő 10 év alatt. Olyan persze volt, hogy valaki torrentezett és foglalta a sávszélességet (értsd akadályozta a munkavégzést) és ki kellett deríteni ki az, de még soha senki nem nézegette mit töltögetett le. Ahogyan egyéb más információra, adatra se volt még sosem igény egyetlen vezetőtől sem, vélhetően azért is, mert a legtöbb helyen ők azok akik valóban aktívan dolgoznak nem keveset, ahogyan az informatikusok is, így egyiknek sincs se kedve, se ideje, se igénye arra, hogy másokról adatokat gyűjtsön. Ez az igazság. Ha valakiről bármilyen információszerzés történik az kivétel nélkül arra irányul, hogy valamivel akadályozza a napi munkamenetet, például telerakja oda nem illő dolgokkal a szervert, teljes sávszélességgel tölt lefele a netről, látványosan nem halad a munkájával, de a Facebook-on mindent 5 percen belül lájkol. Illetve nagy ritkán rendőrségi ügyből kifolyólag kell nyomozni, de ez tényleg ritka és nem élvezetből teszi az ember.

Az is fel szokott merülni kérdésként, hogy szoktunk-e hackelni. Mert a hacker és az informatikus az sokaknál nagyjából egy és ugyanaz. Ugyancsak saját tapasztalat, hogy igen, előfordul. Többnyire hobbiból, egy-egy sérülékenységet bizonyítandó, vagy tesztelési céllal, de még a számtalan sikeres esetből egyetlen egy esetében sem került semmilyen adat felhasználásra, főleg mivel etikus hacker nem azért csinál ilyesmit, hanem a sikerélményért, amivel jár és figyelmezteti az áldozatot, hogy vigyázzon, mert ez másnak is sikerülhet. Persze vannak olyanok is, akik a tudást rosszra használják, de ez semmiképpen sem általános. A legtöbb informatikus ezzel szemben lojális személyiség, akire rá lehet bízni bármilyen adatot, mert a szakmája szellemiségével megy szembe hogyha nem vigyáz rá megfelelően.

Végül még egy általános sztereotípiát szeretnék eloszlatni, mégpedig hogy az informatikusok nagyon jól meg vannak fizetve. Persze minden relatív, ha egy mezei szakmunkás dolgozót nézünk akkor ahhoz képest nagyon is, az átlagostól azért magasabb az informatikus bérezése. De ha a fentebb leírtakat vesszük alapul, az elvárást a felhasználóktól, hogy mindig minden működjön és a lehető legnagyobb rendelkezésre állással, hiba esetén a lehető leggyorsabb helyreállítással és lehetőség szerint nullához közelítő hardver és szoftver költségekkel üzemeljen minden, miközben rengetegen idejüket és energiájukat beleadják, hogy aztán ennek fejében minden nap tűrni kelljen nem kevés rosszindulatú felhasználót, folyton mások helyett gondolkodni, akkor ahhoz képest nagyon nem egy túlfizetett szakma. Persze félreértés ne essék sok olyan más szakmát találni ma Magyarországon, ami minden elemében rosszabb és meg sincs fizetve rendesen, elég csak az egészségügyi dolgozókra gondolni, azért hozzájuk képest egy informatikusnak biztosan jobb dolga van, de azért nem irigylésre méltó szakma ez sem.

Viszont bizonyítandó, hogy vélhetően nem csak én magam látom ennyire borulátóan ezt a témát minden évben, július utolsó péntekén tartják a nemzetközi rendszergazda napot, ami éppen az informatikusok alacsony megbecsültségét próbálja ellensúlyozni, illetve felhívni rá a felhasználók figyelmét. Persze vannak kimondottan jó ügyfelek is, akikkel az ember örömmel dolgozik együtt, de legalább annyi akad a másik oldalon is, akinél mindig csak az elvárások magasak, de áldozni nem kíván a rendszerére és még az elismerés sincs meg, ha nullához közelítő költségvetésből az elégségestől azért jóval magasabb szintet ér el az informatikai rendszere.

Azért van az éremnek másik oldala is, annak aki szereti csinálni és sikerélménye is van az tudja élvezni is ezt a szakmát. Sajnos a pozitív élmények ritkán a felhasználókhoz köthetőek, akik sokszor nem is értik vagy érzik át egy-egy megoldott feladat nehézségét, időigényét, a bele fektetett energiát és így értékelni sem tudják, viszont azt aki a végén megoldja jó érzés töltheti el. Jó érzés a szoftverfejlesztőnek, amikor életre kelnek a hosszú hetek, hónapok alatt megírt kódok és valami működni kezd, jó érzés amikor egy nagy összeomlás után a mentésből helyreáll a rendszer, amikor rekord idő alatt oldasz meg olyat, amit előtted sokan sok idő alatt sem tudtak. Ez mind-mind jó érzés és pozitív energiával tölti fel az embert, amit utána mások rövid idő alatt kiszívnak az emberből, így ez egy örök küzdelem marad. Remélhetőleg ez a kis gondolatébresztő kicsit elgondolkodtat embereket arról, hogy miről is szól ez a szakma és segít nekik jobban elhelyezni, megbecsülni azt a rengeteg munkát, amit nap, mint nap kapnak.

u.i.: Ha sikeresen elolvasta ezt a cikket az megint csak egy csapat informatikus jól végzett munkáját mutatja: működik a kütyüjén futtatott szoftvere, amit valaki megírt, valaki más feltelepített, üzemeltet, valaki internetet biztosított hozzá, egy másik ember pedig tárhelyet ahol a weboldal fut és egy újabbét, aki megírta.